Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben / 63–143. o.

111 A pozsonyi kamara 1542. évi zárszámadása 03 Zala: Both György Pethő Benedek alispán, Pethő Péter alispán Bars: Tapolcsányi tamás és Zwdar Dávid, Alispán (név nélkül) Baranya: Istvánffy Pál és Macedoniay János Mosón: Idősebb Rawzar Sebestyén és ifjabb Rawzar Sebestyén alispán Nyitra: Zsámbokréty Pál, Sólyom András, Bossány Péter, Apony Benedek, Ilmery Ferenc, Medenczés Márton, Salgay Ferenc, Török János, Simon literátus alispán, Ilmery Ferenc alispán, Sólyom András alispán, Pográny Mihály alispán Somogy: Várdai Tamás pénztáros (thezaurarius), Dicatores Bertalan literátus és Szentbenedeky János Pozsony: Héderváry György, Vas István, Zeke Pál, Sági Imre deák, Amadé Mihály pénztáros és Ülésházy Tamás alispán pénztáros, Jan alispán Ugocsa: Zolchan Mihály, Alispán (név nélkül) Bereg: Gechey István, Alispán (név nélkül) Szatmár: Szepessy István és Pekry Pál Turóc: Erdeg János és Dávid László, Rákoczky György alispán Tolna: — Hont nagyobb fele: Bély Miklós alispán és Maróthy György Hont kisebb fele: Balog János alispán és Palásthy Benedek A 25 megye közül egynek az adatai hiányoznak. Hétben nem voltak alispánok. Tizenötben l-l, négyben 2-2, egyben 3, egy másikban pedig 4 a számadásban szereplő alispánok száma. A 4 Nyitrában volt, a 3 Sopronban. — Összesen tehát 30 alispán működött 17 megyében. Az alispánok és a dicatorok után, akiket exactoroknak is neveztek, a szolgabíráknak volt a legnagyobb szerepük a hadiadó kezelésében. Judex nobiliumnak nevezték a szolgabírót latinul. Igen ritka volt az olyan megye, amelyben több szolgabíró nem működött. Pontosan azonban sem számukat, sem nevüket nem tudjuk megállapítani, mivel a zárszámadás több megyében nem határozta azokat meg, csak általánosan említette őket. Ez volt a helyzet más megyei tisztviselőkkel is, akiket csak általánosságban nevezek meg. Ilyenek voltak a megyei jegyzők (nótáriusok), a pénztárosok (thesaurariusok), nem különben elvétve a nemes urak servitorai is. A kamarai igazgatásban nélkülözhetetlen posták, futárok, apródok hiányoztak a megyei igazgatásból. Az elkerülhetetlenül szükséges kommunikációt a nemes urak maguk bonyolították le, ebben a tevékenységben hírnök (nuntius) vagy küldött (missus) volt a nevük. Az írástudó deákok (literatusok) a megyei igazgatásból sem hiányoztak. Azon azonban nincs mit csodálkoznunk, hogy az uralkodó udvarához tartozó aulicusokkal a megyei igazgatásban nem találkozunk. Más volt a helyzet a papságnál. Közülük többen szerepeltek a megyei adóigazgatásban. Ezek között voltak: a győri és a váradi püspök, a Szent Mártoni és Antal kapornai apát, Magister Mihály nyitrai kanonok, a fehérvári prépost és 3 szerzetesrend. Említettem már, hogy majdnem mindegyik megyének volt katonasága. Ezek a megyék által toborzott zsoldosok voltak, fél évnél hosszabb ideig évente nem szolgáltak. A megyék a zsoldosok irányítására kapitányokat alkalmaztak, akik maguk is zsoldosok voltak, csak addig maradtak a megyéknél, ameddig a rájuk bízott katonák szolgálata lejárt. E kapitányokat a zárszámadásban általában nem nevezték meg, csak kivételesen tüntették fel. Vonatkozott ez a várak kapitányaira, a várnagyokra is, ha kisebb mértékben is. Kivételnek mondhatjuk a 2 naszádos kapitányt és a 2 vajdát is, mindegyikük neve ismeretes.