Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Borsa Iván–Tóth István György: Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól, 1651–1658 / 83–142. o.
86 Borsa Iván—Tóth István György négyszáz forint lefizetésévei sikerült megengesztelni, ám a váltságdíjat Benlichnek ehhez uzsorára kellett kérnie. Az előző évben Njemciben veszélyesebb kalandba kevederett a püspök. Néhány pécsi ferencessel egy katolikus házban tartózkodott Ótok faluban, amikor négy janicsár tört rájuk, és se szó, se beszéd, ütlegelni kezdték a püspököt. Megkötözve szállították a njemci emin elé. Ismét azzal vádolták, hogy a nép lázítója, velencei kém, aki a római pápa megbízásából felméri az országot. Börtönbe vetették, és a törökök hatalmas ricsajjal fenyegették, hogy karóba húzzák, s hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, a karókat is bemutatták. Másnap Benlichet az emin elé vezették, akinek elmondta, honnan származik, igazolta magát, hogy nem idegen országbeli, hanem a szultán alattvalója, és mivel egy szarajevói török is tanúskodott mellette, nyolcvan tallér fejében elengedték. 6 Bár a börtönbe vetett püspök félelme, miközben a janicsárok karókkal és késekkel fenyegették, teljesen érthető, mégis az a benyomásunk, hogy a törököknek egyik esetben sem állt valóban szándékukban kivégeztetni Benlichet, mint kémet, hanem egyszerűen csak megzsarolták a helybeli katolikusokat, pótlólagos jövedelemforrásnak tekintették a püspök megfenyegetését. A rendkívül súlyos vádak és a kegyetlen fenyegetések után ugyanis — tisztes summa lefizetése mellett — mind a két esetben nagyon gyorsan szabadon engedték. Ha komolyan gondolták volna, hogy Velence vagy a pápa számára kémkedik, ha valóban azt hiszik, hogy felkelést készít elő, akkor bizonyára nem szabadult volna ilyen hamar. Benlich jelentésének egyik nagy érdeme, hogy sok számszerű adatot is közöl a hódoltsági katolikusokról, a lélekszámról, a bérmálkozók számáról. A püspök azonban szemmel láthatóan hadilábon állt az összeadással, szerencsére a részösszegeket is külön-külön feltüntette, így az eredmények helyesbíthetőek voltak. Alig akad olyan összeadás, amelyet jól végzett volna el! Visszatérő hibája, hogy a százasok helyén egy nullával megtoldotta a számokat, például 819 helyett 8019-et írt. Legfontosabb statisztikájába azonban nem csúszott összeadási hiba: a püspök munkájának végén egy részletes becslést ad a Szlavóniában és a magyarországi hódoltságban élő katolikusokról, akiknek számát összesen 170 000-re teszi. Eszerint a Száva és a Dráva között mintegy 50 ezer katolikus élt, a Dunántúl török megszállta részén 52 ezer, a Szerémségben 16 ezer, Bácskában 9 ezer, a későbbi temesi bánság területén 11 ezer, Pest és Esztergom környékén pedig mindössze 2 ezer katolikus lakott. Gyöngyös és Kecskemét környékén, vagyis a jász és kun területeken körülbelül 30 ezren éltek katolikusok. A becslésben feltűnő, hogy Pest és Esztergom környékén milyen kevés katolikus élt, mindössze kétezret talált Benlich, aki pedig 1656 nyarán hosszabb időt, mintegy egy hónapot töltött ezen a területen. Pest leírásánál valóban megjegyzi a püspök, hogy „nincs sok katolikus keresztény lakosa", inkább kálvinistákat és görögkeletieket talált, a török Budán pedig mindössze nyolc katolikus család élt, igaz, hosszabb-rövidebb időre sok katolikus kereskedő megfordult itt. Nem jobb a helyzet a török várrá lett Esztergomban sem, ahol Benlich csak hat katolikus családot talált. Ezzel szemben Jászberény mezővárosban 400 katolikus élt, és sok eretnek is, vagyis protestáns, nyilván református. A lakosság 6 Benlich beszámolója török fogságáról, kihallgatásáról, a fenyegetésekről: APF SOCG vol. 218. fol. 443-444, 452, 472-476.
