Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

58 Trostovszky Gabriella Pristaldus közreműködésére az esztergomi káptalan vizsgált okleveleiben öt alkalommal történik utalás.

2 A legkorábbi példa 1226-ból, a legkésőbbi 1233-ból valói Valamennyi oklevél chirographált, és függő pecséttel is meg van erősítve. Három közülük birtokok tulajdonjogára, illetve megosztására vonatkozó megállapodást tartalmaz,

3 egyben hozomány és leánynegyed kiadásáról esik szó,

4 egyben pedig bizonyos birtokok tulajdonjoga ügyében tett perdöntő eskü tudomásul vétele a tárgy.

5 A káptalan előtt megjelent felek a fassio-tétel szabályainak megfelelően személyesen, illetve a nevükben és jelenlétükben nyilatkozó pristaldus révén kértek oklevelet az általuk előadott módon végbement jogcselekményről, „nehogy idő múltával perpatvar keletkezzék"

6 közöttük vagy utódaik között a szóbanforgó ügyben. A pristaldus mindegyik idézett esetben közhitelű tanúként fungált, tanúbizonyságát azonban a felek önmagában nem találták elegendőnek. Az 1231. évi törvény tehát már csak megerősített egy meglévő jogszokást, amikor kimondta, hogy „mivel a hamis poroszlók sokakat zaklatnak, idézésük vagy bizonyságuk ne legyen érvényes csak a megyéspüspök vagy a káptalan tanúbizonyságával."' Az autentikus pecséttel megerősített oklevél rövid idő alatt teljesen átvette a szóbeli bizonyíték szerepét..

8 Az esztergomi káptalan a király által jóváhagyott pecsétje alatt oklevelet adott ki a hozzá forduló személyek magánjogügyleteiben, valamint mindazon ügyekben, melyekben a király vagy az országos nagy bírák parancsára közhitelű tanúként vett részt. Oklevéladó tevékenysége általában az esztergomi érseki egyházmegye területére korlátozódott, azonban ritka kivételképpen ettől eltérő esetek is előfordultak. Semyen nembéli Mihály Szabolcs megyei nemes például azért fordult tiltakozással éppen az esztergomi káptalanhoz, mert ellenségeik „erőszakkal elűzték birtokaikról (őt és fiait) — akik közül néhány Lengyelországba, a többi Rutóniába futott, ő maga pedig legkisebb fiával Esztergomba menekült —, mert III. László király

9 familiárisai voltak, és életében hűségesen szolgálták"

10

. Olykor országos méltóságot viselők, sőt néhány alkalommal a király és a királyné megbízottai is az esztergomi káptalan előtt tettek bevallást uraik ügyében. Ennek rendszerint az volt az oka, hogy a szóbanforgó birtokok vagy azok egy része az esztergomi egyházmegye területén feküdt.

11 Valószínűleg nem egyszerűen ez indokolja, hogy Nekche-i Demeter tárnokmester 1336-ban az esztergomi káptalant kérte fel Baranya és Pozsega megyei birtokait érintő végrendelete írásba foglalására.

12 Alighanem az is szerepet játszott döntésében, hogy a királyi udvarral együtt ebben az időben éppen a közeli Visegrádon tartózkodott. 2 Dl. 95638, 58378, 166, 58380, 58381. 3 1226 - DL 95538; 1227 - Dl. 58378; 1233 - Dl. 58381 4 1231 - Dl. 58380 5 1231 - Dl. 166 «Dl. 166 '< ECKHART 645-650. p. 8

Vö.: HAJNIK, KTJMOROVITZ, 1944., KUMOROVITZ, 1936. 9 IV. László értendő. 10 1292. július 20. — Dl. 50638 . . . publice demonstravit ut eo tempore ipsum ... et filios viri potentes eorum scilicet inimici de suis possessionibus . . . per potentiam et violentiam expulissent alios ex filiis suis in Poloniam et alios in Rutheniam effugantes ipsum et iuniorem filium suum usque in Strigonium elongando pro eo quod (ipsi) Ladislao tertio . . . regi . . . familiariter adherebant et eidem adhune viventi fideliter servient . . . "Pl.: 1356. május 13. - Dl. 4614; 1366. január 13. - Dl. 100106 12

1336. május 3. - Dl. 3000