Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
52 Jahó Zsigmond szóló adatok viszont nem hagynak kétséget afelől, hogy e vállalkozások legfeljebb a kereskedőbérlők kezében hajtottak komolyabb hasznot. A fogarasi papírmalom tiszta haszna ugyanis a normális esztendőnek tekinthető 1756-ban 278, 1788-ban a jozefinista konjunktúra hatására pedig 347 Ft volt. 317 A későfeudális erdélyi gazdasági élet szerény méreteire jellemző, hogy e manufaktúrák jövedelmezősége a viszonylag kicsi haszon ellenére is jóval nagyobb volt ,mint a földbirtokoké. 318 Ezért érte meg a legnagyobb birtokos számára is a sok utánjárást, befektetést, amit egy papírmalom felállítása ós üzemben tartása igényelt. Az erdélyi papírmalmok múltjából ismertetett fenti adatok helyes értékeléséhez azonban nélkülözhetetlen az itteni helyzet egybevetése a korabeli Európa, illetve a Habsburg-monarchia papíriparának állapotaival. A XVII. század közepétől kezdve kb. 1840-ig Hollandia haladt az európai papíripar élén. Mögé zárkózott fel a XVIII. század első felében Franciaország és Anglia. Németország és Ausztria termelését viszont még e század közepén is a törpeüzemek, a hagyományos munkamódszerek, a viszonylag gyengébb minőség jellemezte. A nehézségek a Habsburg-monarchia papírellátása terén Mária Terézia idején szintén tovább tartottak. 319 A papíripar fellendítése érdekében a század közepétől (1754, 1756) hozott intézkedések következtében megszaporodtak ugyan a papírmalmok az osztrák örökös tartományokban, a termelési eljárás lényeges modernizálása azonban egyelőre nem következett be. Ausztriában és Csehországban szintén főként a földbirtokosok létesítettek papírmalmokat, ezek többsége méretek tekintetében nem különbözött lényegesen erdélyi társaitól. 320 A termelés mennyiségét és minőségét illetően azonban a jozefinista fellendülés óta így is óriási a különbség Erdély és az örökös tartományok papírgyártása között. 1798-ban az örökös tartományok összesen 42 ezer bála (azaz 420 000 kötés) papirost készítettek. Ennek ellenére 1795-ben 57 115 Ft árú külföldi papirost is behoztak e tartományokba. Igaz viszont, hogy egyidejűleg 68 756 Ft értékű papirost ki is vittek innen, főként a monarchia keletibb tartományaiba, valamint a balkáni államokba és Törökországba. 321 Ugyanekkor a működő 15 erdélyi papírmalom hozzávetőlegesen 4500-5000 kötést termelhetett összesen, ha feltételezzük, hogy mindegyik üzem legalább 300 kötés papirost készített évente. Az erdélyi papírmalmok Össztermelése még a tárgyalt korszak végén sem haladhatta meg az évi 50 000 kötés papírt. Az erdélyi papíripar lemaradása a XIX. század elején az ország általános gazdasági és művelődési viszonyai következményeként tovább fokozódott. A tőkés átalakulás vontatottsága folytán a kereskedelmi tőkének ipari tőkévé való válása csak későn és kis mértékben ment végbe. Ennek következtében megkésett a papírgyártás gépesítése. A könyvkiadás és napisajtó hasonlóképpen lassú ütemű fejlődése szintén elodázhatóvá tette a tömeges jellegű, gyári papírkészítés bevezetését. Pedig ekkor már a Habsburg-birodalom keleti felé31 '<Surdu: i. m. 869-870. 318 Uo. 864. — Analógiák a jövedelmezőségre vonatkozóan: Bogdán: i. ni. 303 — 306. 319 Thiel: i. m. 70., 74., 118-, 122., 143. - Mérei: i. m. 271. 320 Thiel: i. m. 90., 123. 321 Thiel: i. m. 133. - Erdélybe 1792-ben behoztak 1457 Ft értékű könyvet és papírárut. Ugyanekkor kivittek 878 Ft értékű hasonló árut; mégpedig 373 Ft értékű könyvet és 505 Ft értékű különböző (főként nyomtató) papírt (Keménv Sámuel-gyűjtemény. 1791).
