Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 301 hogy ittas korában akármely mulatságban megfordult, ottan nem állotta, hogy valakibe belé ne kössön. Továbá a fen megírt relatoriában lévő fatensek közül némelyek asztat is inferályák, hogy aznap melyen megüttetett, ivutt, részegeskedett és furiálódott s ugy ment kalákába. Inferályák pedig szemmel látott igen feles bizonságok (minthogy a kalákában sokan voltának), hogy az megholt Farkas Antal a kalákába menvén s ottan keveset ülvén, midőn onnan kiment s Szigeti Pálnó utánna a kaput betette, áztat öszve szidta s megfenyegette. S az edjik Incattus arra ászt mondotta: ,,ne haragugyál, Antal bá, inkább jere bé és tánczoj" — azért az megüttetett. Az másik Incattust is szidni és az útra ki kezdette hini, melyre puszta kézzel s minden fa nélkül az Ineattusok kimenvén az útra, ottan a megholt aggrediálta őköt és tépelődni kezdettek. Kiket is ugyantsak a fatensek közül kettő, úgymint Pusztai Lőrincz és Oláh János elválasztottak s az Incattusok újra a kalákás ház felé visszaindultak. Az meghaltat pedig a fel nevezett két személyek megfogták, hogy ne veszekednék és tartosztatták, de azon megholt rángatni kezdvén magát kezekből, elszabadult s az Incattusok után egy más társától elragadott bottal szaladott. S egyik Incattushoz, úgymint Szabó Jánoshoz főbe czélozolag ütvén, aki ugrott az ütés elől, azután a második Incattushoz is, Szabó Mojseshez ugyantsak főbe czélozolag ütvén, aki nem ugorhatott, sem oltalmára fája nem lévén ellent nem vethetett másképpen fejinek, hanem a karját vetette feli. Melyet ugyan meg is ütött, s ezen ütésre, hogy szerentsétlenebb dolog ne essék rajta, az megholt személybe belé szaladott, s derekán vagy hajánál fogva ragadta. De adig az 2 dik Inctus is, úgymint Szabó János egy fát kapván maga oltalmára tsak egyszer ütötte főbe s minyárt elesett Farkas Antal. Többet nem bántották, észtet a szemmel látott bizonyságok minyájan eszerént valyák és hogy az meghalt adott okot ezen ütésre subinferályák. Tsak egy testis sem inferálván, hogy az Incattusok előtte passionatusok lettek volna az megholt ellen, hogy legkisebb szót is iránta tettek volna, sőt hogy igen jámbor, józan életűek voltának és az megholtat kívánták volna furiájában is engesztelni — importálylyák. S ugyan azért is a megholt aggrediálván az Incattusokat, sőt halálra főben ütni czólozván őköt, maga magának okozta halálát. Az edjik Incattus pedig a fatensek szerint nem ütötte, minthogy fa sem volt a kezében, hanem magát is tsak kezével oltalmazta, a másik is, hogy tőlle magát és bátyját megoltalmazza, nem láttatik hogy ex praedestinata malitia ütötte volna, minthogy edszeri ütésit nem continuálta, s ugyanazért halállal nem is büntettethetnek. Mind az általi, minthogy az edjik Incattusnak, Szabó Jánosnak ütése általi halt meg, az cum poena mortui homagii, az másik Incattus pedig simpliciter, minthogy edig sem sértette a fatensek szerint, absolváltatnak. Forrás: OL, F-46: 4006/1784. 22. Balog Ferenc prokoláb pere (Háromszék) Anno 1784 die ll a februarii causa spectabilis domini Alexii Lajos de Szatsva Inclytae Sedis Siculicalis Sepsi vicejudicis regii ut actoris contra Franciscum Balog custodem carceris Sechs Siculicalis Háromszék ut incattum per quem dominum vicejudicem tale contra eum pronunciavérit.
