Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
266 Hajdú Lajos peranyagokban ritkán találkozik a kutató olyan adattal, hogy a hamis feljelentőt, aki feleslegesen „dolgoztatta" a feladatokkal amúgy is túlterhelt hatóságokat, megbüntették volna. Zaránd törvényszéke ilyen „információ'' alapján vetette börtönbe férje megölése és a házasságtörés vádjával a bukuresti Dánts Rafillát 1782. november 5-én, perének tárgyalását azonban csak március 22-én kezdték meg. Három tárgyalási nap után viszont március 27-én ki kellett már hirdetni az ítéletet: az actornak a bizonyítás nem sikerült, így a „vádlott egyszerűen felmentetik"J* 3 ^ Néha azonban egyértelműen kiderül az okmányokból, hogy ki is kezdeményezte egy-egy ember (többnyire a nő) meghurcolását, így van a martonfalvi Schuller Sára perében is. őt saját férje vádolta meg Felső-Fehér Állandó Táblája előtt házasságtöréssel, de az alispán — mint vádló — 7 hét alatt semmi terhelő tényt vagy adatot nem tudott ellene felsorakoztatni (még csak valamilyen apró gyanújelet sem), így a nőt felmentették. Igaz — ez a törvényszék férjuramat is keményen figyelmeztette, hogy „az ilyen vádaktól tartózkodjék" (a similibus objectionibus abstineat), mert ha nem ezt teszi — 25 botot kap. 129 Az esetek jelentős részében azonban nincsenek bizonyítási gondok, vagy azért, mert a felek maguk is megvallják cselekményüket, vagy „szemmel látott tanúk" is akadnak. Előbbire példa a 20 éves Anton Markul és Boros Kriska pere (őket 1783. január 13-án vetették börtönbe és Beszterce magisztrátusa két nap múlva meg is hozta ítéletét). Mindketten beismerték, hogy 1782. december 17-én egy csapszékben együtt ittak, majd hazaindultak és akkor „egy bodzabokor alatt fajtalankodtak" (unter einem Holder-Staude Unzucht getrieben hätten). A magisztrátus — figyelembe véve, hogy a nőnek férje megbocsátott, kéthónapos gyereke van és cselekményét ittasan követte el — úgy döntött, hogy az „izzasztópadon" (Schwitzbank) 24 korbácsütést verjenek rá nyilvánosan és örökre kitiltotta a város területéről is. A partner viszont, aki „néhány ajándék ígéretével vette rá a nőt a bűn elkövetésére" (durch Versprechen einiger Geschenke zu solchem Laster verleitet hat) 24 botot kapott, anyja azonban kérte, hogy ezt változtassák át pénzbüntetésre, így végül is a magisztrátus 12 ft megfizetésére kötelezte. 130 Beszterce egyébként (Zarándhoz hasonlóan) előszeretettel szabott ki vagyoni büntetéseket, mint tette ezt két (18 illetve 17 éves) itteni fiatal vérfertőzési perében is. A fiatalok bevallották, hogy 1782 karácsonyakor összefeküdtek, holott másodfokú sógorsági kapcsolat van köztük (amiről ők semmit nem tudtak), A bíróság a legényt 24 botra, a lányt 24 korbácsütésre ítélte, de mind a szülők, mint a barátok kérték a város vezetőit hogy ehelyett vagyoni büntetést szabjanak ki rájuk, ezért mindegyikük büntetését 40—40 ft-ra változtatta a magisztrátus. 131 Más esetekben tanúkkal bizonyították a házasságtörés elkövetését, mint ahogy Zaránd [törvényszéke előtt a Pópa Joszip (Hercegány) ellen indított perben is történt. Az ítéletlevél szerint 19 tanú vallott ellene (azt már a forrás sem részletezi, hogy ezek kik voltak és valóban látták-e a cselekmény elkövetését) és ezek alapján kiszabhatónak tartotta a Tábla a halálos ítéletet is. „Minthogy azonban felesége a vádlottnak, aki a neki adott hűséget iszonyúan megsértette, a házastársi együttélés folytatásával megbocsátott" — úgy döntött a bíróság, hogy ezúttal büntetése csak 60 bot, amelyet egyvégtében a brádi 128 OL, F-46: 3306^1783. 129 OL, F-46: 5980/1783. 130 OL, F-46: 3306/1783. 131 Uo.
