Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 235 azonban rákényszerült arra, hogy maga határozza meg a saját életének rendjét, gondoskodjék a közösség nyugalmáról, a lakosság vagyonának és egyéb értékeinek védelméről. Éjszakánként strázsák őrzik a legtöbb falut, bakterek vigyáznak arra, hogy a tűzesetek ne okozzanak jóvátehetetlen károkat; „törvény", hogy a segítségért kiáltó polgártársának, vagy a tolvajt kiáltó embernek mindenki tartozik segítségére sietni, de más területeken is érvényesül a népi éberség követelménye — ez hatással van a büntető eljárásra is. Sztojka György és Vaszilij, valamint Rupa Luka cigányok történetesen azért kerültek 1783 első negyedében Maros-szék Állandó Táblája elé, mert amikor három pásztor Szent György napján éjféltájban hazafelé menet a határban összetalálkozott velük („egyikük egy igen megtermett csikós kantza lóval jővén a pásztorokkal szembe"), megkérdezte őket, hogy hova valósiak. Egyikük azt mondta, hogy ölyvesiek (Kolozs), a másik azt, hogy kislekenceiek (Maros), a harmadik meg csombordinak (Alsó-Fehér) vallottamagát — tehát a „mesét" nem beszélték meg előre. A pásztorok gyanúsnak tartották ezt a furcsa összetalálkozást, útilevelet kértek tőlük, majd amikor ilyet nem tudtak mutatni — bekísérték őket a kölpényi falusbíró házához. (A falusi bírák házánál a legtöbb erdélyi faluban volt egy párnapos őrzést biztosító egyszerű fogda, amelynek őrzését — ha lakója volt — külön strázsára bízták.) Másnap aztán megvizsgálták a lovon lévő zsák tartalmát is és abban különféle használati dolgokat, pl. szoknyát, ruhaszárító kötelet, több kötőféket, szíjat és egyéb dolgokat találtak, amelyek eredetéről a gyanúsítottak nem tudtak számot adni. A szék bírósága elé kerültek, amely testi büntetést szabott ki rájuk 33 . Ez másutt is gyakran megtörtént (lásd a 12. sz. forrást, amely szerint Kémeri lakossága fogta el az ott említett tolvajokat és rablókat). A periratok tanúsítják, hogy a jog védte is a falusi közösségek tisztségviselőit. Kraszna törvénysziéke történetesen 25 pálcaütésre ítélte a 26 esztendős, nős Bobolly Jánost, akit eredetileg lopás gyanúja miatt akart a falu vezetősége őrizetbe venni. A lopás vádjából „eddig elé ellene semmi sem is hizonyosodot meg, mégis a Falus Bíráknak magát meg nem atta, részegsége nem mentséget, hanem büntetést érdemelvén inkább, hogy máskor az eféle lármázástol, ha valami ollyas gyanú férne hozzá, magát olya" — az indokolás szerint erre szolgált az emlékeztető célzatú büntetés. 34 A bűnösökkel szembeni eljárásban azonban nemcsak a falusbíráknak volt jelentős szerepük, hanem bizonyos esküdteknek is: a 11. sz. forrás szól arról, hogy a gyanúsított lakásán falusi „motozóbírák", „hűtősök" hajtották végre a házkutatást, akik „az ellopott jók" egy részét meg is találták a gyanúsított házánál. A falu biztonságát szolgálta számos egyéb előírás, egyebek között az is, hogy mindenki köteles volt jelenteni, ha idegennek szállást adott, nemcsak a falu bírájának, hanem erről a szomszédokat is tartozott tájékoztatni. A bugyesti ifj. Bugye Gavrila például nem tartotta meg ezt a „törvényt" és szállást adott Muszte Petrunak, ,,a leghíresebb tolvajnak". Zaránd törvényszéke előtt a büntetett előéletű vádlott ezt nem is tagadta, de azzal védekezett, hogy nem tudott „vendége" gaztetteiről, ő csak azért fogadta be, hogy felesége meggyógyítsa Muszte sérvét. A kifogás azonban rendkívül átlátszó volt, mert kiderült, hogy sem ő, sem felesége nem ért a gyógyításhoz (az ilyen emberekről pedig egy-egy falu lakossága mindig tud), de az a tény, hogy 3 hétig „lappangtatta" magánál 33 OL, F-46: 3308/1783. 34 OL, F-46: 5980/1783.
