Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 229 még Kitonich „Directio methodica" című munkájából a 8. fejezet 4. kérdésére és a 31. fejezetre is, amelyek — szerinte — előírják, hogy amennyiben a revíziós fórum 2 vagy 3 joghoz értő, érdektelen bírája a vádlott javára adja le szavazatát — nem lehet megtagadni tőle a jogorvoslat lehetőségét sem.

18 Meg kell jegyezni, hogy Kitonich munkájának nincs 31. fejezete, a 8. fejezet 4. kérdése pedig semmit nem tartalmaz abból, amit az ügyvéd benne felfedezett. Megemlíti azonban még a Praxis Criminalis II. Részének 51. és 52. §-át is, amely állítólag szintén lehetővé teszi a jogorvoslatot. A kutató ehhez is csak azt tudja hozzáfűzni, hogy e jogforrásnak (amelyet a büntető bíróságok a XVII. sz. vége óta Magyarországon is egyre inkább alkalmaztak) a II. Részében nincs semmiféle 51. és 52. fejezet. Azt viszont el kell ismerni, hogy az 1563: XLI. tc-et a védelem helyesen idézi. Ennek ellenére a korabeli igazságszolgáltatás színvonaláról árulkodik a tény, hogy egy fontos büntetőperben a védőügyvéd ilyen nemlétező előírásokra hivatkozhatott. Az Állandó Tábla természetesen elutasította mind a fellebbezéssel, mind pedig a perújítással kapcsolatos kérelmet — az ügy további részleteit azonban nem kutattam. A Partium 3 megyéje és Kővár-kerület büntető joggyakorlatában forrásként azonban nemcsak Bodó Mátyás neve bukkan fel (az is persze csak a védelem argumentumai között), hanem Bod Péteré is, mégpedig úgy, hogy rá hivatkozik a bíróság egy házasságtörési perben, amikor a férj halála után 11 hónappal gyermeket szülő nő felmentését megindokolja (lásd a 3. sz. ítéletet). Az erdélyi nagyfejedelemségben meglevő négy jogterület közül háromban (a Partiumban nem!) egyébként többször hivatkoznak ítéleteikben a bíróságok az 1769-ben hatályba léptetett Constitutio Criminalis Theresiana valamelyik szakaszára is. Kohalom-szék magisztrátusa pl. a Theresiana 75. cikkelyének 5. §-a alapján ítélte pellengérre, 30 korbácsütésre és a szék területéről való örökös kitiltásra Jónás Zsófiát, aki 2 esztendőn keresztül vérfertőző viszonyban élt saját testvérével (egy meghatározatlan időre szabadságolt katonával) és lánygyermeket is szült neki.

19 Többször előfordul azonban a Theresiana-ra való hivatkozás Segesvár-szék, Szászsebes-szék és Maros-szék ítéleteiben is. Ugyancsak többször említik — rendszerint a bíróságok, nem a vádlottak, vagy ügyvédjeik — a Királyi Tábla 1777-ben kiadott Instrukcióját is, többnyire eljárási kérdések eldöntése kapcsán. Hunyad Állandó Táblájánál pl. a Haró faluból való, lopással vádolt Fejér (másképpen Takáts) András kifogást (exceptio) nyújtott be a persor (series) ellen. A Tábla a Királyi Tábla Instrukciójának 65. §-ára hivatkozva a kifogást elutasította. Indoka: az Utasítás 65. §-a szerint az ilyen kifogás csak akkor jogos, ha a speciális persorba fel nem vett ügyet tűz ki tárgyalásra a Tábla. Itt azonban nem ez történt, Fejér ügyét a seriesbe felvették, kihirdették a persort, így a vádlottnak elegendő idő állott rendelkezésére, hogy az ügy tárgyalására felkészüljön.

20 Máskor azonban hibás a hivatkozás, „nagyvonalú" a bíróság, mint Kraszna Állandó Táblája is volt 1783 első negyedében. Bideskuti Zsigmondot és Sándort az ügyész itt azzal vádolta, hogy két széplaki (Bihar m.) jobbágyot éjszaka megtámadtak és megvertek az országúton, majd éktelen káromkodások és lövöldözések közepette elrabolták lovaikat és ruháikat ( !). A Tábla megállapította, hogy az eset elkövetését tanúkkal nem lehet bizonyítani (akkor viszont honnan tudott a bíróság az 18 OL, F-46: 8852/1783. 19 OL, F-46: 3306/1783. 20 OL, F-46: 8852/1783.