Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

V 224 Hajdú Lajos kajával szerzett pénzből, gyűjtésből (szemérmesen így nevezik a koldulást), valamint a világi földesurak által (befogott jobbágyaik élelmezésére) biztosított anyagiakból oldják meg — szűkösen. A br. Inczécü Sámuelből és Szabó Gáborból álló bizottság azonban azt is belefoglalja jelentésébe, hogy a hosszadalmas és archaikus eljárásnak is szerepe van a börtönproblémák kialakulásában: nehézkes a vizsgálat, elhúzódik a tárgyalás, sok a perorvoslati és fellebbezési lehetőség és ezek miatt olykor 1 — 2—3 évig kell a befogottnak elszenvednie a börtön szennyét, míg a végső ítélet megszületik. A bizottság javaslata: fel kell emelni a rabtartásra biztosított összeget, de nem szabad lemondani az addigi anyagi forrásokról sem, tehát a rabok munkájával és koldulásával szerzett eszközöket szintén be kell tervezni a befogottak élelmezésére.

7 E vizsgálat (és elsősorban Kolozs szívóssága) eredményeképpen az uralkodónő elrendelte a helyzet általános felülvizsgálatát, azt, hogy a konkrét körülményeknek megfelelően készítsenek tervet a korszerű börtön megépítésére (ez feleljen meg a terület, illetve a lakosság nagyságának, az elmúlt évtized során tapasztalt rablétszám változásának és a biztos őrzés körülményeinek). Azt is elrendelte azonban, hogy a jövőben a megyei börtönbe beküldött magán-rabokat ne fogadják, csak akkor, ha Őrizetbe vétetőjük előre lefizeti tartási költségüket is (a fogvatartás teljes időtartamára). Akiket csak fizetésre vagy elégtételre akarnak szorítani földesuraik vagy adósaik és ezért küldik őket börtönbe, azokkal kötelezvényt (obiigatorialis) kell aláíratni arról, hogy a tartás költségeit ők maguk megfizetik. Ha viszont az úriszékek bűntett elkövetésével gyanúsított személyeket kísértetnek be a megye börtönébe, küldjék be velük az összes okmányt is, ami a per gyors eldöntéséhez szükséges. Azt is előírta Mária Terézia a guberniumnak, hogy készítsen tervet: hol, milyen öszszeggel kell megemelni a rabok tartására szánt kereteket.

8 A rabok őrzésénél a másik gondot az jelentette, hogy egyrészt kevés volt a befogottak őrzésére alkalmazott személy, másrészt viszont ezek valamilyen ok miatt nem is voltak erre tökéletesen alkalmasak. Küküllő például úgy véli egyik előterjesztésében, hogy börtönőrnek jó erőben levő férfiak kellenének, a kevés fizetség miatt azonban ilyenek nem jelentkeznek e szolgálatra. ,,így a rabok őrzésére olyanokat vagyunk kénytelenek alkalmazni, akik undorodnak a házi gazdasági munkától, akik inkább a saját kényelmükkel törődnek, mint a biztos őrzéssel — hacsak nem őrködnek állandóan felettük a tisztviselők."

9 Ezt a helyzetet még az is súlyosbította, hogy a gubernium rendelkezése szerint a jövőben a törvényhatóságok fegyveres alkalmazottainak (a nyargallóknak és hajdúknak) is viselniök kell a közterheket és félő, hogy ezért elmenekülnek a szolgálatból, mert számuk így is kevés és feladatuk egyre nagyobb. A garasoskodás valamint az, hogy rendszeresen ki kellett küldeni rabokat — nem is teljesen megbízható hajdúk kíséretében — a közeli falvakba koldulni, természetesen gyakran járt azzal, hogy a kiküldött rab megszökött (ilyen per ítéletét mutatja be a 22. sz. forrás). De nemcsak a szék vagy megye területén keringő, gyűjtögető rabok léptek ki a hatóság őrizetéből, hanem olykor az elvileg jól megépített és jól őrzött megyei börtönök lakói is. Torda Állandó 7 OL, F-46: 4006/1776. 8 OL, F-46: 5246/1776 és E-2: 1495/1776. 9 „Sic tales, qui taedio domesticarum oeconomiarum feruntur, et propriae potius commoditati (nisi continua areeantur officialium inspectione), quam solis vigiliis student in custodiam captivorum accingere neeessitamur". OL, F-46: 634/1776. január 26. Aláírók: gr. Teleki Sámuel főispán és Szombatfalvi György jegyző.