Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - Borsa Iván: Turóc vármegye ispánjai és alispánjai 1526-ig / 199–218. o.

t 200 Borsa Iván let.

6 így a nemesi vármegye megalakulása Turocban jó száz évvel elmaradt a zalai „prototípus" mögött. Nem érdektelen figyelemmel kísérni, hogy miként alakult a Turóc vármegyei honor sorsának ügye, vagyis a vizsgált két évszázadon át kik viselték a vármegye ispánságát. A kapott kép tipikusnak egyáltalában nem tekinthető. A már említett két Gilétfi udvari emberek voltak, akik e minőségükben jutottak az új megye honorjához. Amikor az idősebb 1342-ben nádor lett, öccse egyedül viselte tovább a tisztséget. Szécsényi Tamás országbíróságának második évében, 1350-ben kapta a turóci ispánságot, amit azután két utóda, Druget Miklós és Szécsi Miklós szintén az országbírósághoz kapcsolódóan viseltek. Utóduk Ugrinfia Miklós már nem kapta meg a turóci honort, amely 1359 és 1365 között Kusalyi Jakcs udvari vitézé lett, 1366 és 1370 között nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy ki volt a vármegye ispánja, de valószínűnek látszik, hogy Opuliai László a nádorsággal együtt kapta a hazájához közel eső vármegye tisztét. Turóci ispánságára ugyan csak 1371 —1372-ből van adat, de ezek közösek abban, hogy nem nádori oklevelek intitulációjából valók, hanem olyan turóci vonatkozású oklevelekből, amelyekben a nádort is említették mint inter ceteros comitatus comiti de Turoch? A nádor tehát, aki több megyét is birtokolt, e címeit intitulációban nem tüntette fel. Opuliai László nádorságát követő közel két évtizedben csak elszórt adataink vannak. Perényi Péter barsi ispán 1374-i, (Bebek) Detre mester 1384-i, Bebek György királynői tárnokmester és liptói ispán 1388—1390-i turóci ispánsága ismert. 1391 és 1403 között nem ismert a turóci ispán személye. Csábító volna annak feltételezése, hogy ez a Bebek család valamelyik tagja volt, de Bebek Imre országbíróra nem gondolhatunk, mert az általa 1391-ben Turocban tartott közgyűlésen, melynek produktuma a turóci registnim, liptói ispánsága mellől intitulációjában nem hagyta volna el létező turóci ispánságát. Ezek az évek az ispánok névsorában egyelőre üresen maradtak. 1404 és 1409 között Zsigmond király egyik külföldi pártfogltja, Eilenburgi Vént volt Turóc vármegye ispánja. A király a megyét Debrecen városával együtt 1410-ben elzálogosította a lengyel Balicki Andrásnak,

8 így az 1469-ig a Balicki, másképpen Ossolinski család kezén volt. E család tagjai nem nagyon vettek részt a megye ügyeinek intézésében, a legtöbb levelük Bártfa város levéltárában maradt fenn, mert a város kapitányaiként gyakran sürgették járandóságukat, vagy elismerték annak átvételét. Ez időszak végén tűnik fel ebben a tisztségben két ízben (1460, 1469) az ugyancsak lengyel Komorovi (Komorovski) Péter liptói ispán is. Itteni szerepét egyéb irányú tevékenységének elemzésével lehetne talán megmagyarázni. 1470-ben Ernuszt János kincstartó és utódai kapják a szklabinyai várhoz kapcsolódóan a vármegyei ispánságot. Ennek egyetlen emléke az adományt tartalmazó királyi pátens, melynek szövege az adattár végén olvasható. — 1471-ből sem az ispánra, sem az alispánra nincs adatunk. 1472-ben tűnik fel 6 Lásd az Adattár alispáni fejezetének első tételeit. — A fejlődéssel járó paradoxon, hogy itt a szklabinyai várnagyság még nem emelkedett az alispánság fölé. A szklabinyai vár meghatározó szerepére lásd a függeléket. 7 1371: DL 90464. • Fejér CD X/5. 79. - Zsigmondkori oklevéltár II. 7655.