Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - IRODALOM - Veress Éva: A magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463–1848. Szerk.: Domonkos Ottó, Kiss Mária, Nagybákay Péter. Bp., 1986 / 353–357. o.

354 Irodalom és hét alapvetőnek ítélt forrásközlő orgánumban talált 3757 limitációról ad időrendi, területi, tárgy és hozzáférés szerinti eligazítást, egy alaplista és hét különféle mutató segítségével. Túllépve a közvetlen kézművesipar-történeti indításon, annak gazdaságtörténeti összefüggéseit is figyelembe véve, teljességet célzó anyaggyűjtést végeztek (leszámítva a szétszórt, induláskor áttekinthetetlen forrásközléseket).' így a számbavett 230 céhes, 31 céhen kívüli mesterséggel együtt 51 féle termény (termék), 64 fajta munkabér, különböző vám- ós díjtótelek, a mérték- és pénzegységek, a vadászati előírások, a viseletre vonatkozó előírások és büntetések, végül a katonai beszállásolási, illetve fogadói szállásdíjak szabályozását tartalmazó iratok katalógusszerű ismertetése került az adattárba: összesen 393 fajta szabályozás, kilenc tárgyi csoport szerint osztályozva. A kiadvány rövid és személytelen bevezetője először tömören összefoglalja a munka és a kiadvány létrejöttének történetét. A Kézművesipar-történeti Munkabizottság előző, szintén számítógépes feldolgozásban közreadott forrásfeltárásának (a céhes kézművesipar forráskataszterének) lezárásakor, 1975-ben, Domonkos Ottó dolgozta ki a limitáeiók számbavételének tervét, amely 1986-ban a fertődi szimpózium elé került. A vita nyomán rögzítették a szélesebb körben végzendő teendőket. 1977 első félévében juttatta el a Munkabizottság az adatfelvételi lapokat a megyei levéltárakhoz, és 1978 végére kezében volt csaknem a teljes anyag, 3500 kitöltött adatlap. Időközben öt vármegye adataival megindulhatott a számítógépes feldolgozás próbamenete, a kívánt programok kidolgozása, 1980 közepére pedig elkészült az addig számbavett 3500 limitáció első gépi feldolgozása: a kataszter „alaptáblájának" és négyféle mutatójának első változata. A munkabizottság soron következő szimpóziumán, 1980 decemberében már ezek bemutatásával ismertethette Domonkos Ottó az anyag áttekintésének első tanulságait, Lukács Márta matematikus pedig a számítógépes feldolgozás módszertani kérdéseit. (Beszámolójukhoz tíz anyagismertető és elemző, problémafelvető referátum csatlakozott: Balogh István, Dóka Klára, Domonkos Ottó, Endrei Walter, Kálniczky László, Kiss Mária, Mihály Ferenc, Nemes Lajos, Nyakas Miklós, Somkuti Éva bőséges és változatos tárgykörrel szemléltette nemcsak a limitáeiók forrásértékét és kutatási problémáit, hanem a közös vállalkozás tudományos hajtóerejét is.) Az újabb tanácskozás nyomán kiegészítő anyaggyűjtés indult, mely 1981. szeptember 30-val zárult le. Ekkor jött létre a limitációkataszter 1986 végén közzétett törzsanyaga, melyet további kutatások még bővíthetnék, különösen a szomszédos országok kutatóinak segítsége esetén. A bevezető második része az adatgyűjtés és -feldolgozás módszerét, a kataszter szerkezetét ismerteti: az anyaggyűjtés menet közben kiszélesített körét, az önkéntes munkatársak által kitöltött adatlapok sémáját a kitöltési útmutatóval, a munkatársak névsorát, az adatok számítógépes kezelésének módját és a közreadott adatanyag használatához szükséges tudnivalókat (világosan, de szűkszavúan). Végül „Kódjegyzék''

n címén találj uk a limitáeiók Őrzési helyeinek, illetve publikációinak, az anyagban előforduló területi egységeknek („földrajzi helynevek"), valamint a kilenc tárgyi csoport tartalmának (vagyis az előforduló mesterségek, termékfajták, bérfajták stb.) felsorolását, ez utóbbit mind a kódok rendjében (ami a táblákban való sorrendjüket adja), mind — eligazításul — abc szerint. Az első kötetet ez után a kataszter alaptáblája tölti ki, vagyis a számbavett limitáeiók teljes listája a róluk fölvett adatokkal: a limitáció területi hatálya, kibocsátásának éve és helye, kibocsátója; kézzel írott vagy nyomtatott, eredeti vagy másolat, milyen nyelven (nyelveken) adták ki; jelenlegi őrzőhelye és levéltári jelzete, illetve múzeumi leltári száma, publikációjának helye; végül tárgya az érintett mesterségek stb. tételes felsorolásával. A listát a területi hatály egységei szerint csoportosították: ezek a XIX. század elején fennállott közigazgatási beosztásnak megfelelően vannak meghatározva, sorukat egy vegyes csoport zárja le a forrásokban szereplő egyéb egységekkel, mint pl. ,»egész Magyarország", „Felsőmagyarországi hót vármegye", „Hegyalja", „Lőcse és a bányavárosok" vagy különféle vármegyecsoportok. Magában álló helység mindig a megfelelő nagyobb közigazgatási vagy táji egységen belül szerepel. (A tábla sorrendjében való eligazodást a tartalomjegyzék két, sorrendi és betűrendes változata mellett a „Földrajzi helynevek" kód jegyzéke segíti.) Az egy-egy területre érvényes limitáeiók időrendben (a kibocsátás éve szerint) követik egymást. A második kötetben kaptak helyet a mutatók, előttük „A limitáeiók megoszlása nyelv és időrend szerint" elnevezésű táblázattal, mely ötvenéves időközökben adja meg a latin, magyar, német, szerb, horvát, szlovák, román, továbbá a kétnyelvű (latin— német, magyar—latin, magyar—német) limitáeiók számát. Ebből a forrásanyag gazdagodásának üteme mellett az is kitűnik, hogy az 1600 előtti gyérebb árszabások közt a német nyelvűek vannak túlsúlyban, a XVII. századtól folyamatosan nő a magyar nyelvűek száma és aránya, 1651-től a latin nyelvűekó, melyek a XVIII. században előbb túl-