Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
Diplomatika és politika 95 zett pénzből többen visszakérték a prenumerálási összeget, de mások — elsősorban Horvát baráti köre és tisztelői „nagyobb reménnyel viseltetvén" a meghirdetett mű iránt, „mint azt talán érdemiette, majd magok újra több példányokra előfizettek, majd másokat is előfizetésre buzdítottak". 74 Különösen Fejér György volt az, aki a mű elkészítésére serkentette Horvátot. Megdöbbenéssel értesült arról, hogy Horvát 1818 vége felé, az érdektelenség miatt félbehagyta könyvét: „Ugyan tehetned Te azt Barátom, hogy nagy várakozással kívánt Verbőczidet a Magyar Hazától megtagadjad? (. . .) Tedd azt, mit se Mágnásainkért, se Papjainkért, se egész világért nem tennél, Önnön Magadért. Add ki koszorús munkádat akármiképp." 75 Talán e buzdítás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Horvát maga fogott hozzá a prenumeráns-gyűjtők megszervezéséhez, felhasználva ehhez kiterjedt személyes ismeretségét, baráti kapcsolatait, s nem utolsósorban hivatali állását. Az általa minden valószínűség szerint 1820-ban vagy 1821-ben összeállított, csak töredékesen ránkmaradt előfizetői jegyzék szerint rajta kívül még heten igyekeztek minél több prenumeránst, támogatót szerezni, illetve megnyerni a könyv megjelenése érdekében. Ezek között találjuk Fiizár Györgyöt, a veszprémi főiskola teológia tanárát, Sárközy Istvánt, a Kazinczy Ferenccel meleg barátságban álló, Csokonaiés Berzsenyi-pártoló művelt köznemest, Pálóczi Horváth Ádámot, a Sárközyvel rokonságban álló költőt, Eggenberger József könyvkereskedőt, Ghyczy Rafael Komárom vármegyei főszolgabírót, Ghyczy József országgyűlési követet és királyi tanácsost, a Hétszemélyes Tábla ülnökének fiát, Kisdobonyi Izsák Sámuelt, Szatmár vármegye első alispánját és báró Mednyánszky Alajost, az ebben az időben Nyitra vármegyei birtokára visszahúzódva élő politikust és történelembúvárt. Közös vonásuk, hogy mindannyian - közvetlenül vagy közvetve — Horvát ismeretségi köréhez tartoztak. Többükkel már évek óta személyes kapcsolatban állt, mint azt levelezésük is bizonyítja. Többször fordultak Horváthoz kéréseikkel, mintegy megbecsülésüket és tiszteletüket is kifejezve ezzel a fiatal történetíróval szemben. De Horvát is megkereste őket, nemcsak személyes dolgaiban vagy tudós kutatásaihoz kérve tőlük segítséget, hanem hivatali ügyes-bajos teendői alkalmával is. Nem véletlen tehát, hogy Horvátnak miért éppen ezekhez, az ország központjától távol élő barátaira, illetve ismerőseire esett a választása, amikor könyvének kiadatása érdekében támogatást remélve tőlük, hozzájuk fordult. Különösen szívén viselte az ügy előre vitelét Fiizár György, aki 1814 — 1833 között a teológia tanáraként etikát és esztétikát valamint pedagógiát adott elő Veszprémben. 7 " Horvát már évekkel korábban, még vaáli tartózkodása idején megismerkedett vele, és veszprémi látogatásai során többször felkereste. Horváthoz intézett leveleiben részletesen beszámolt tevékenységéről, melyet az előfizetők gyűjtése érdekében végzett. 1818 december közepén arról tudósítja őt, hogy a korábban összeszedett 13 előfizetőhöz újabb két prenumeránst szerzett, mégpedig Kurbély György veszprémi püspök és Kocsi Horváth Sámuel Veszprém vármegyei aljegyző személyében, s megígéri, hogy 7í Uo. 99. f. 75 Fejér György levele Horvát Jstvánhoz. Győrött, 1818. dee. 16. OSZK Kt. Leveleetára. 76 Fiiszár (vagy Fiizár) György tevékenységéről lásd bővebben: Hermann Egyed: Kurbély György veszprémi püspök (1755—1821). (A Veszprémi Egyházmegye múltjából 11.) Veszprém, 1947. 70, 72 — 73., 80-81.
