Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címer változatok a középkori Magyarországon 7:Í ismét egyszerre kétfajta változatú címeradomány történik, egy ezüst mezős változatú általában, és egy aranymezejű egyes családtagok számára, katonai méltóságuk viselésének az idejére. Minthogy azonban a potenciálisan katonai tisztségre emelkedők is viselhetik az ezüstös változatot magas rangjuk elnyerése előtt (és leköszönésük, leváltásuk után), az ilyenek egyazon ármálisban személyükre szólóan is két különböző címert kaptak 1409-ben, egyet ezüst-, s egyet aranymezejű pajzzsal. (Kubinyi András figyelmeztetése nyomán zárójelben megjegyezzük, hogy a „militaris dignitas", „lovagi méltóság" értelmében való fordítása sem zárható ki. Ez esetben a Garázda-címer két változatban történt adományozásáról tett megállapításunknak a rangról való leköszönésre, leváltásra tett része természetszerűen nem jöhet számításba.) Tanulságok Vizsgálataink eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk: a középkor folyamán a hazánkban is kialakult gyakorlatnak megfelelően egy címertulajdonos egymással párhuzamosan többféle címerrel is élhetett. A korai időszak címerváltozatai gyakran még csak technikai okokra vezethetők vissza — az egyes vésnökök különbözőképpen vésték ki az ugyanazon címert ábrázoló pecsétnyomókat — de esetenként már a XIII. századtól megfigyelhető különböző címerváltozatok tudatos szerepeltetése főleg későbbi államcímerünk két önállóan szereplő felének, a vörös-ezüst sávozatnak és a (hamarosan hármasívre, majd hármashalomra kerülő) kettőskeresztnek az egymást váltogató, sőt, olykor egymással párhuzamosan való használata révén. A sávozatban lépegető oroszlánok, illetve a kis pajzsocskák szerepeltetése, illetve elhagyása, a vallási szimbolikajú töviskorona esetenkénti ráhelyezése a kettőskeresztre tovább növeli korai címer változataink számát. Későbbi királyainknál természetszerűen adódott a probléma, hogy több ország, tartomány címerét kellet pajzsaikon elhelyezni. Ráadásul esetenként diplomáciai vagy egyéb szempontok bizonyos „heraldikai rugalmasságot" is megkívántak (gondoljunk csak az igénycímerekre, illetve esetenként az igények kifejezésének politikai okokból kívánatos mellőzésére, egy-egy terület címerének ismétlés útján való kiemelésére, s így hangsúlyozására, illetve adandó alkalommal kevésbé fontos helyre tételére). Aligha csodálkozhatunk, ha — főleg azután, hogy királyaink egyre több ország uralkodói címét szerezték meg, illetve hangoztatták, s főleg a XIV. század 70-es éveitől kezdődően — a különböző országok, területek címereit feltüntető címerváltozatok (hasított, vágott, negyedelt pajzsok, ezek és a legkülönbözőbb számú pajzsból álló címergyűrűk legváltozatosabb kombinációi) száma megnőtt: királyaink a legkülönbözőbb megoldásokkal tüntették fel az uralmuk coopertori um verő ipsius galee arma seu insignia prescripta similiter in flama ardenti posita et collocata prout presentibus supra scripta literis appropriatis coloribus pictura expresse denotat. . . in eorundem Nicolai, Dyonisii et Ladizlai, neonon heredum suorum ab eis legitime descendentium personas devolvenda, nőve nostre donationis titulo duximus conferenda, tali modo, quod quicunque ex eisdem vei ipsorum heredibus legittimis militari dignitate fuerint conspicui, hi in premissis armorum insigniis album colorem mutari possint in aureum, et ut hec armorum insignia ubique bellorum et pacis tempore libere habeant et secure portent. . ." — Schönherr Gyula: A Garázda nemzetség czimere. — Turul XII. (1894) 9-10. p. és 8-9. p. közti színes ábra. M. H. H. I. 32. p. és 34-35. p közti színes ábra.