Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
60 Bertényi Iván damaszkolt arany pajzsot festett, rajta térdben hajlott, jobbra fordult, vörös nadrágos és ezzel egybeszabott ugyanilyen harisnyás, sarkantyús, teljes férfilábbal, közvetlenül a bokája felett a lábszárba bevágott magyaros szablyával. Ezt a — ha nem is teljes emberi alakot, de emberi testrészt ábrázoló — címerképet a heraldikai udvariasság szabályai szerint balra illett volna fordítani. Feltehetőleg ez a gondolat ötölhetett fel a címerfestőben, de nem zárható ki, hogy más zavarta meg. Tény az, hogy míg a címerkép előre fordul, a zárt csőrsisakot balra fordították, s így egy egyébként teljes, arany sasszárnyon a pajzsbelihez teljesen hasonló szablyát mutató sisakdíszű, vörös-arany sisaktakarójú címert alkottak, amelyen a pajzsalak és a sisakdísz ellentétes irányba néznek. 312 Nem a sisak dísze, hanem a pajzson látható, karmaiban halat tartó madár feje fordul különböző irányba Nagyrévi Gál fia, András pesti plébános különböző címerváltozatain. 1488-ban használt pecsétjén a halat megragadó vízi ragadozó madár előre néz, a pesti Belvárosi Plébániatemplomban általa alapított pasztoforiumon jobbra fordul ugyan, de a fejét hátra fordítja. A címerpajzs felső szélén jól megfigyelhető a termopylai címzetes püspökség jelvényeként odakerült infula is. 313 Persze, kérdéses, használta-e másutt is a szentségtartón látható címert Nagyrévi András, és ha igen, a pecséttel megfigyelttel párhuzamosan-e. Nem a címeralakok megfordítása, hanem az újonnan adományozott helyett a régi címer továbbélése teszi tanulságossá a Nagymihályi család címerváltozatait. Nagymihályi János alispánsága idején 1370-ben olyan, a már apja által is használthoz hasonló pecséttel pecsételt, amelyen — címerpajzs nélkül — nyitott kapu, s azon két szarka volt látható. 314 A család későbbi generációjához tartozó (unoka) Nagymihályi Albert beállt a johannita lovagok közé, de — lévén több fia — Zsigmond királytól olyan oklevelet kért és kapott, amely a benne felsorolt Nagymihályi birtokokat e fiúk számára biztosította. Kijelentette ugyanis, hogy a birtokokra a johanniták, illetve perjeleik nem tarthatnak igényt. Emellett — s most jön eljárásának heraldikai érdekessége — címeradományt is szerzett Nagymihályi Albert. Addig a család a bemutatott, György és János által használt címerrel élt. Albertet most már nem elégítették ki a nyitott kapu tetején álló szarkák. Nos, az 1418. március 29-én kelt királyi ármális bővítette a családi címert, s ábráján most már ötlombos koronából emelkedik ki a — félig tárt, itt már rácsos — kapu, a szarkák csőrükben drágaköves arany gyűrűt tartanak, a dőlt kék pajzsot arany sisak díszíti, amelyen sisakdíszként a címerábra ismétlődik (de az arany korona a sisakdíszben csak négylombos). Az ármális szövege, bár leírja az új címert, nem szól a gyűrűről, pedig ez is hozzátoldás a korábbi címerhez. A kért és kapott címer rajzát maga a johannita perjel méltóságba emelkedett Albert mutatta be a kancellárián, s az ármális is hangsúlyozza, hogy az, a korona nélkül, neki és őseinek addig vi312 Keöpetzi Sebestyén József: Nagy Gergely és Szerdahelyi Huszár Péter czímerlevele 1466-ból. - Turul XXV. (1907) 147-149. p. Színes ábrája: 147—148. p. közt. 3l3 Kubinyi, 1975. 166-157. p., ül. 157. p. 24. ábra. 311 A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. Szerk.: Nagy Gyula: Kiadja gróf Sztáray Antal. 1234—1396. I. Budapest, 1888. CCXIX. sz. Ábrája az oklevél tár címlapján. A Nagymihályiak leszármazási tábláját vö. Engel Pál: Ung megye nemesi társadalma 1437 előtt. Kandidátusi értekezés. Kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Budapest, 1985. (A továbbiakban: Engel, 1985.) 21. p. 1 — 2. tábla.
