Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
56 Bertényi Iván címerkép farkasfeje tűnik elő, ugyancsak balra fordulva, szájában a báránynyal. A család mezőszováti ősi, kegyúri templomában Petrichevich Horváth Emil az oszlopfejen koronából előtűnő farkasfejet figyelt meg, amely azonban itt jobbra fordult, s bárány nélkül ábrázolták. 295 Suky Benedek kelyhének a címerén csillagokkal behintett pajzsban ugyancsak koronából előtűnő, jobbra forduló farkasfej látható. 296 A család nemzetségi címerét, farkasát használták tehát mind a XIV. században épült kegyúri templom, mind a XV. század első felére keltezhető kehely díszítésére. Szembetűnő, hogy a nemzetségi, farkasfejes címer egyszer (koronából előtűnő formában) önállóan áll, majd bárányt is adnak a szájába, illetve csillagokkal behintett pajzsmezőben fordul elő. Minthogy azonban a három bemutatott változat nem azonos időhöz és személyhez köthető, ez újabb attribútumok megléte a kiegészítő címerképek, illetve sisakdísz különböző időpontokban történt használatba vételével is magyarázható. Az azonban mindenképpen bizonyítottnak mondható, hogy a nemzetségi farkast nemcsak megfordították az 1418. évi ármális címerének a kivitelezői, hanem megfestésekor egyben bővítést is végrehajtottak az ősi címeren. Emellett az adományozott címert sem vette át az egész család, ami könnyen érthető is, hiszen csak a két címernyerő és örökösei számára adományozták. A címeralakok megfordítása bizonyítható Hunyadi János címereinek az esetében is. 1453. február 1-én kelt ármálisában V. László király bővítette a kormányzói méltóságot az előző hónapban letevő törökverő hős címerét. A Hunyadi-címer „ősi", gyűrűt tartó hollója az ármálisban adományozott, négyeit címer 1. ós 4. mezejébe került, míg a 2. és 3. fehér mezőbe bal mancsában arany koronát (felajánlva) tartó oroszlánt adományozott az uralkodó. Mivel a címereslevél bemutatására, 297 a benne rejlő címerszimbolikai érdekességek elemzésére és Marcel Stourdza-Saueesti egyes vonatkozó nézeteinek a bírálatára másutt már sort kerítettünk, 298 ehelyütt szigorúan az 1453. évi címeradományt követően használatos címerváltozatok bemutatására szorítkozunk. Az V. László által adományozott címer címerképei — az előbbiekben már tárgyalt — „heraldikai udvariasság" szabálya szerint balra, az adományozó uralkodó neve felé fordultak. Hunyadi János 1453-ban és 1454-ben kelt okleveleinek a rányomott pecsétjei ugyan csak töredékesen maradtak ránk, de a négyeit pajzsok és azok címerképei azért világosan kivehetők. Nos, a négyeit pajzsokon megfigyelhető mind a négy címerkép előre tekint! De nemcsak a címerképeket fordította az 1453. évi címereslevélen megfigyelhető, balra néző állásból jobbfelé az ötvös, hanem az ármálison láthatóhoz viszonyítva sorrendjüket is megcserélte. A pecsétek 1—4. mezejében látható a (most már jobbra) 295 A templomi oszlopfő és a kehely címerének ábrája: Petrichevich Horváth 1936. 70. p. ábrája. 296 Petrichevich Horváth, 1936. 70. p. Az 1440 körül készített kelyhet Suky Benedek adományozta a gyulafehérvári székesegyháznak. — A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: Aradi Nóra. Gondolat, 1983. 117. p. Képe: 116. p. 113. ábra. 297 Iván Bertényi: János Hunyadis váben 1453. — in: Heraldik i Norden. Heraldisk Tidsskrift, Bind 5., 2 Halvbind. Redigeret af Allan Tonnesen under medvirken af Nils G. Bartholdy, Kund Prange og Ole Rostock. Societas Heraldica Scandinavica, Kobenhavn 1984. 513-514. p. 298 Iván Bertényi: Das Wappen von János Hunyadi aus dem Jahre 1453. — Archivum Heraldicum XLIX. (1985). N° 1—2. 9-12. p. Színes ábrája: Bertényi, 1983. 54. p. 58. ábra.
