Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
48 Bertényi Iván s így a kassai címer egyes változatai szép kronológiai sorba fűzhetők, címer , »szabályos" változásai során egymást követően figyelhetők meg a különböző címer változatok. Egy időben a város mindig csak egy címert használt. Ezt az ideálisnak mondható fejlődési sort árnyalja azonban egy figyelemre méltó tény: Kassa 1369-ben csak titkos és levelezési pecsétjére, valamint zászlajára kapta adományul Nagy Lajos király címerének különböző ábrázolásait, azaz nem valamennyi pecsétjén való használatra. És hogy itt nem pusztán valamilyen stiláris, az oklevélben írt fordulatnak megszorításként való értelmezéséről van szó, az is mutatja, hogy a város már 1369 előtt használt, (magyarországi) Szent Erzsébetet ábrázoló pecsétjét helyezték a magyar városok által Hedvig királylány és Vilmos osztrák herceg eljegyzése ügyében 1381-ben kiállított nevezetes oklevélre. 258 Emellett más — kevésbé híres —, 1383-ban, 1385ben és 1408-ban kiállított okleveleken is előfordul a Szent Erzsébetet ábrázoló városi pecsét — 1369 után is ! 259 Magyarán: 1369 után Kassa kétféle ábrájú pecsétet használt: a SIGILLUM MINUS CIVIUM DE CASSA feliratú nagyobb pecséten a Lajos királytól kapott címert; a 70 mm átmérőjű SIGILLUM CIVIUM LE CASSA feliratú kisebb pecséten a hagyományos, Szent Erzsébetet mutató pecsétábrát. 260 Ez a kettős pecséthasználat azonban még nem vonja kétségbe a kassai címer töretlen fejlődéséről az előbbiekben felvázolt képet, nem jelenti címer változatok párhuzamos (egyidejű) meglétét Kassa város címerhasználatában, hiszen Szent Erzsébet alakját nem foglalták pajzsba a város pecsétjén. Most vegyünk egy időre búcsút — az akár magánszemélyek, városok pajzsán viselt formában is szereplő — királyi címertől, s vizsgáljuk meg, hogy (magán, testületi) címerek esetén nem találkozunk-e azzal a címerváltozattal, amikor valaki felvesz egy nem családi (idegen) jelvényt. E típusból is mellőzzük el az uruk címerét használó familiárisok jelvényeinek a bemutatását, hiszen ezeket úgy lehet értelmezni, hogy egyfajta, a szó legszélesebb értelmében vett tulajdonosi szemlélet folytán kerültek viselőik pajzsára, ,,én uram embere vagyok, az ő címerét viselem" jelentéssel. 261 Ehelyett inkább azokat a címerDanubius, Tibiscus, Dravus, Savus, primaria specialiaque huius regni nostri insignia, suo colore depicta, que ipsis tamquam defensoribus et propugnatoribus eiusdem regni nostri per nostros predecessores Hungarie reges graciose collata existunt, quibus usque in présen cia usi fuerint; in medio auteni ipsius eampi rubri quatuor fluminum prefatorum est aquila media stans erectoque collo tarnen in capite integra eoronam euream gestans, rostro aurato pedeque sinistro ungui colorum tenui aurato, lingua erecta vibranteque, a euius pectore linea aurea ad sinistram alám usque protracta summitate eiusdem linee figura trifulea terminatur, que est insigne nostrum gentilitium et avitum, quo vos ex singulari favore nostri regio ornavimus, quem iam tempore felicis nostri regiminis sibi immortalibus facinoribus perperistis. Scuti autem pars inferior in campo coloris celestini, linea satis ampla rubra, quatuor tesselis aureis intextis seingata a primo dextro angulo in imum angulum sinistrum descendens intersecatur, supra quam lineam in eodem campo est lilium unicum aureum, infra autem eandem lineam in eodem campo sunt duo lilia aurea, quequidem illustris domina Anna, consors nostra charissima ex beneplacita voluntate sua ex suis propriis armis eisdem fidelitatibus vestris ob perpetuam rerum bene feliciterque pro defensione regni huius et conservatione istius civitatis nostre Cassoviensis gestarum memóriám benigne favorabiliterque concessit. . . damus. . ." etc. — Kemény, 1905. 171 — 172. p., Színes ábrája: Nóvák, 1967. XX. tábla. 258 Majláth Béla: Néhány városi pecsét — Turul III. (1885) 138. p. 259 Wich Béla: Kassa története és műemlékei. Kassa, 1941. (A továbbiakban: Wick, 1941.) 35. p. Vö. Kemény, 1905. 167. p. 260 Wick, 1941. 35. p. 261 E szemléletmód magyarázatához vö. Bertényi, 1984. 432 — 435. p.
