Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
öímerváltozatok a középkori Magyarországon 45 va a gimesi Forgáchok 1525-ben is, miután — állítólag — régi címereslevelük elveszett. Az armalis kék mezőben szembefordult csőrsisakon koronás, aranyhajú, vörös ruhás, hónaljból előtűnő női törzset ábrázol, akinek ruhája a sisak két oldalán arannyal bélelt sisaktakaróban folytatódik, az arc két oldalán pedig 1 — 1 holdsarló látható. 241 (A további fejlődés során— Forgách Simon 1559-es pecsétjén — az ősi holdsarlók végképp elmaradtak, de ez a változás már túlmutat jelen vizsgálatunk időhatárán.) Bár a címer szimbolikája nem problémátlan, s volt szerző, aki — rendkívül erőltetett logikával — a nőalakban Szűz Máriát, a két félholdban az Ó- és Újszövetséget próbálta a címerbe belemagyarázni 242 (s van olyan felfogás is, amely a Bebek-címerből eredezteti), a címer fejlődésének menete lényegében egyenes vonalú. Hasonló, a szakirodalom adatai által jól követhető változás során alakult át a XV. században a Báthory család három ékje sárkányfoggá, 243 ami a teoretikus heraldika szempontjából tekintve azért tanulságos, mert heraldikai mester alaknak hasonló, másik mesteralakká, sőt, a Mohács utáni időszakban, amikor heraldikánk természetességre törekvésének a jegyében már állkapocs részlettel együtt természetes farkasfogaknak ábrázolták, címerképpé válása következik be az átalakulás során. Hasonlóképpen — viszonylag gyorsan — lett „hűtlen" Sánkfalvi Antal ahhoz a — hármashalmon ülő majmot ábrázoló — címerhez, amelyet családja 1455-ben kapott V. László királytól: a Mátyás király mellett (főleg a kancelláriában teljesített) 26 évi szolgálata során szerzett érdemeit figyelembe véve nem éppen rokonszenves címerállata helyet olyan új címeradományban részesülhetett, amely egyházi karrierjét is tükrözte, s infula is díszítette. 244 A példákat még tetszés szerint szaporíthatnánk, hiszen a családi címerek történetét tárgyaló szakirodalom legnagyobb része ilyen típusú címer változtatásokkal foglalkozik. újszerű problémákat vet fel az a címertípus, amelyet akár a királyi (ország)címer tárgyalásánál is érinthettünk volna, amikor nem a királynéi címerbe (a király egy családtagjának a címerébe), hanem más magánszemély, vagy valamely testület címerébe kerül az uralkodó címere. A korai időszakban ilyen Pat nádor 1213. évi pecsétje, amelyen önállóan alkalmazott heroldalakként a királyi címer vágásai láthatók. De rajta kívül más korai tisztségviselők pecsétjein is gyakori címerkóp a királyi pecsétekről átvett hatalmi jelkép, 245 miként a későbbi középkorban is viselnek királyi (ország)címert, címerrészietet mint hatalmi jelvényt országos tisztségviselők, így István alországbíró (1250), Miklós erdélyi vajda (1280), Tamás erdélyi vajda (1341 — 1342) stb. 246 E tekin241 Fejérpataky László — Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek (Monumenta Hungáriáé Heraldica) I.—ül, Budapest, 1901 — 1926. (A továbbiakban: MHH.) III. 78 — 79. p. közti ábra és 81. p.; Csorna József: A Forgách grófok czímere. — Turul, XXVIII. (1910). 50 — 51. p.; Bártfai Szabó László: A Hunt-Pázmán nembeli Forgách-család története. Esztergom, 1910., passim.; Ohyczy Pál: Heraldikai tanulmányok, Forgách címer. — Turul, XL1IL (1929). 106. p. 242 Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése. Budapest, 1922. 14. p. 243 1439 és 1489: a két Báthory István országbíró pajzsán még ékek vannak (OL Dl 71963. és 88741.), a nádorrá kinevezett Báthory István azonban már sárkányfoggá íveltette az ékeket. — Bodor Imre: Reneszánsz stüuselemek a Mohács előtti magyar pecséteken. — Művészettörténeti Értesítő, XXXI. (1982) 95. p. és 3 — 5. kép. 244 Bárczay, 1897. 29 — 30. p.; Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtt Magyarországon. Budapest, 1971. (A továbbiakban: Bónis, 1971). 236. p. 245 Kumorovitz, 1944. 325., 333. p. 246 Ösoma József: A magyar heraldika első két százada. — Turul, XXVI. (1908) (A továbbiakban: Csorna, 1908.) 6. p.
