Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

44 Bertényi Iván esetenként együtt) szereplő változatát tekintjük az illető személy tulajdonkép­peni címerének. Jogosan voltaképpen valamennyi címer változatot annak te­kinthetjük, mert uralkodóink maguk is szerepeltettek és magukónak tartottak több, olykor meglepően nagyszámú címert, s ezek különböző kombinációját. Ezekhez járultak a királynék különböző címer változatai, s kettejük közös címerei (ez utóbbiak inkább csak esetenként). Családi és városi címerek változatai Most vizsgáljuk meg azt a problémát, találkozunk-e címerváltozatokkal nemesi, városi címertulajdonosok esetében. Azt várnánk, itt most az uralkodói címerekhez viszonyítva jóval kevesebb címerváltozattal lesz dolgunk, hiszen a dolog természeténél fogva bizonyosnak mondható, hogy egy-egy családi, városi címer jóval kevesebb változatban maradhatott fenn, mint királyaink címerei, hiszen magánszemélyek, városok esetében aligha kell más országok, tartományok jelvényeivel való egyesítésekre gondolnunk. Emellett joggal vélekedhetünk úgy, hogy a magánszemélyek okleveleinek ránk hagyományozó­dása is kisebb százalékban történt meg, mint az uralkodó nevében kiállítottaké (kevésbé lehettek fontosak), azaz egy-egy, amúgyis kisebb számú pecséten szereplő címerváltozat modern korra maradásának az esélye kisebb még akkor is, ha egyáltalán létezett ilyen címer változat. Bár e szempontokra feltétlenül gondolnunk kell, nem feledhetjük el azt sem, hogy az eddig vizsgált uralkodói személyekkel szemben most sokkal szélesebb körből ,,meríthetünk", s egyes, különösen a hazánk történetében fontos szerepet játszó, országos méltóságot, főleg nagybírói (nádori, országbírói stb.) tisztet betöltő, s itt saját pecsétet használó személyek, családok, egyes — okleveleket nagyobb számban kiadó — városok esetében jónéhány, a címertulajdonos pecsétjén címert feltüntető oklevél maradhatott ránk. Mindezen pecsétek, s a XV. századtól kezdve már szép számmal kiállított címereslevelek megvizsgálása után távolról sem állít­hatjuk, hogy a nem királyi címerek nem változtak volna. A „legszabályosabb", s eddigi ismereteinkhez mérten újdonsággal nem szolgáló címer változásoknak azokat, a vonatkozó szakirodalomból jól ismert címerfelvételeket, címerbővítéseket, címercseréket tekinthetjük, amelyek so­rán egy család, egy személy vagy egy város új címert vett használatba, azaz az addigi nem címeres pecsét helyett címereset kezdett használni, régi címerét megváltoztatta, s a változtatás időpontjától már következetesen az újat hasz­nálta. A Hunt-Pázmány nemzetség Ősi címere a hatágú arany csillag és a hold­sarló volt. A Forgách-család legrégibb címeres emlékének, Tamás nyitrai fő­esperes 1299. évi cölöpösen állított holdsarlóját tartják. Ebből fejlődött ki a Péter nyitrai főispán 1413. évi sisakpecsétjén ránk maradt változat, a hold­sarló megkettőződése, és a szakirodalom által segédsisakdísznek tekintett ko­ronás női törzs, amelyek Forgách Péter 1422. évi pecsétjén már teljes címert mutatnak: a női alak pajzsba került, szerepel felette sisak és sisaktakaró is. 240 Lényegében ugyanezt, a családi hagyomány szerint a nőalakot Forgách Balázs jutalmaként Mária királynőhöz kapcsoló címert kapják adománylevélben foglal­2í0 Vö. OL Dl. 9148., 11208., Csorna József: Nemzetségi ezímerek nyomai az ezred­éves kiállításon. — Turul, XV. (1897) (A továbbiakban: Csorna, 1897.) 3. p. • • '.

Next

/
Oldalképek
Tartalom