Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 39 megörökített ábrázolás, de akkor a címergyűrű pajzsai hoznak zavarba. Ilyen formában nem szokta viselni Beatrix férje különböző tartományainak a címe­reit. A fogas kérdést Csapodi Csaba úgy oldja meg, hogy a krónikának két per­gamenre nyomtatott, arany betűkkel írt ajánlású, fennmaradt példánya alap­ján felteszi: a kiadó ugyan Mátyásnak ajánlotta, de ismerve Beatrix hatalmát és befolyását, mindkettőjüknek a kedvében akart járni, s a Hunyadi ós az Aragon ház kapcsolatát is egyúttal jelezni kívánta. A két, különlegesen díszí­tett, pergamenre nyomtatott példány eszerint tehát Mátyás és Beatrix számá­ra készülhetett. 212 Bár e magyarázat elfogadása a fejedelmi reprezentáció egy elég ritka, fantáziacímerrel való megvalósításának a tudomásul vételét tételezi fel, jobb magyarázat e pillanatban nem kínálkozik e sajátos cím er változatra, amely egyébként — ha elfogadjuk a Csapodi ajánlotta megoldást — nemcsak a királyi és a királynéi példányon szerepel, hanem a terjesztési céllal nyomta­tott valamennyi példány élére rákerült, s amelyet — amíg újabb szempontok felmerülése alapján más nem állítható — így Mátyás és Beatrix közös fantá­ziacímerének kell tekintenünk. II. Ulászló király pecsétjeinek a címerábrázolásai szerves folytatását mutatják az elődje alatt megfigyeltnek. Kettős pecsétjének előlapja a gótikus kiképzésű díszítésekkel ellátott, baldachinos trónuson uralkodói díszben ülő királyt ábrázolja, tőle jobbra-balra fejmagasságban 1 — 1 álló angyal pajzstartó tartja a kerektalpú pajzsokba helyezett magyar sávozatot, illetve az ágaskodó* kétfarkú cseh oroszlánt, míg a pajzstartó angyalok lábainál (ugyancsak az ülő királyalaktól jobbra-balra) a három dalmát leopárdfej, illetve a két galíciai korona látható. A pecsótmező alján kerektalpú pajzsba helyezve, a királyalak lábai alatt családi címerét, a jobbra néző, emelkedő egyfejű (lengyel) sast fi­gyelhetjük meg. A pecsét hátlapja a középen főcímért, s körülötte gyűrűben ábrázolt mellékcímereket egységes kompozícióba összefoglaló megoldást vá­lasztja, s az egész címeregyüttest a mező tetejére helyezett, zárt pántos korona alá helyezi. A főpajzsot három angyal tartja: 1 — 1 jobbról-balról alkalmazott pajzstartóként, a harmadik a sisakdísz helyén, középen szemben áll, s két kezé­vel a felső pajzscsúcsokat fogva maga előtt tartja a doborpajzsot. A négyeit főpajzs 1 — 4. mezeje hétszer vágott, 2—3. mezeje a kétfarkú cseh oroszlánt mutatja, de a pajzs tengelye felé fordítva, azaz a 2. negyed oroszlánja jobbra ágaskodik, a 3. negyedé balra. Az ugyancsak kerektalpú pajzsokból álló címer­gyűrű 1. legelőkelőbb helyén a (kicsiny méretű) hármashalomra helyezett (rövidebb felső szárú) kettőskereszt, majd (az óramutató járásával ellentétes irányban haladva) a következő pajzson a három dalmáciai leopárdfej, ezt kö­vetően a két galíciai korona, majd a szia von nyest címerpajzsa látható. (A nyest is bal felé, a pecsét tengelye felé fordul.) A hátsó pecsétfél aljára a luzsi­cei ökör került, a következő pajzsba a király sasa (vagy Szilézia címere?), majd a sávozott mezőben ágaskodó (Luxemburgi ?) oroszlán, végül a gyűrűt záró címerpajzsba a kiterjesztett szárnyú morva sas. 213 Más címerváltozatot mutat Ulászló ugyancsak függőpecsétként alkalma­zott (69 mm átmérőjű) titkos pecsétje. Itt nem csupán a zárt korona helyzete más — csak a főpajzs felső széle fölé került, nem az egész címergyűrű fölé — hanem a gyűrű is kisebb: 8 helyett csak 6 kerektalpú pajzsot mutat; egyik sas 212 Csapodi, 1964. 10-11. p. 213 1493: OL Dl. 19968.; Mátyás király Katalógus, 1983. 83. p. 758. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom