Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. IV. Band. 1328–1342. Bearb.: I. Lindeck Pozza. Wien, Köln, Graz, 1985 / 352–353. o.

352 Irodalom székesegyház már említett pusztulásával kapcsolatban, és több birtoktól váltak meg a királynék az utolsó Árpádok idején is. Az Anjou-uralkodók megpróbálják — a birtokok egy részét cserével visszaszerezve — újjászervezni az uradalmat, de e törekvésük mellett ők maguk is adományoznak a segesdi uradalomhoz tartozó birtokot. 1389-ben az egész alakulat Zámbó Miklós tárnokmesteré lesz, egyelőre csak zálog címén, halála után ugyanis özvegye még visszaadja' a birtokokat, de 1417-re az — akkor már jócskán megcsappant — uradalom sorsa beteljesedik: „véglegesen" Marcali Miklósé lesz, akinek leszármazottai után a velük örökösödési szerződést kötő Báthoriak szerzik meg az 1490-es évek elején. A harmadik fejezet a segesdi egyházi szervezetekkel foglalkozik. A segesdi főesperesség igazgatási jelentőségét korán elvesztette, gazdája Veszprémben, a püspök mellett tartózkodott. A XIV—XV. században a főesperesi cím a kanonokok javadalmává válik, általában a veszprémi káptalan valamelyik tagja — de előfordult, hogy az óbudaié — birtokolta. A segesdi plébániát Szent Mihály arkangyalnak szentelték, 1464-ben erősítette meg a pápa újólag exemptióját, a veszprémi püspök fennhatósága alól kivéve és az esztergomi érsek alá rendelve a plébániát. Az exemptió már korábban is vita tárgya volt, többször folyt per a királyi kápolna, illetve a plébániaegyház fennhatósága miatt az érsek és a püspök között. A negyedik fejezet címe: „Forrásadatok Segesd XI—

XV. századi topográfiájához". A fejezet első részében a település határaira, illetve belső képére forrásul szolgáló okleveleket veszi számba a szerző: ismert egy határjárást tartalmazó oklevél, tudomásunk van Zámbó Miklós tárnokmesternek a városban (civitas) álló kúriájáról is. Egy XV. század végi perfolyam okleveles anyagából a városi lakosság egy része ismerhető meg. A második részben a régészeti ásatások eredményeinek tárgyalására kerül sor. A nagyszámú törökkori emlék^mellett a reneszánsz, illetve gótikus emlékek nemcsak a virágzó középkori, hanem az Árpád-kori előzmények megmaradásáról is tanúskodnak. A tanulmányt gazdag jegyzetapparátus, 11 ábra (térképvázlatok) és 14 fénykép egészíti ki. Tordai György URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES UND DER ANGRENZENDEN GEBIETE DER KOMITATE WIESELBURG, ÖDENBURG UND EISENBURG BAND IV. DIE URKUNDEN VON 1328 BIS 1342 MIT NACHTRÄGEN VON 1284 BIS 1318. Bearbeitet von IRMTRAUT LINDECK-POZZA (Publikationen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Siebente Reihe) Wien—Köln—Graz, 1985. 446 p. Mindig öröm kézbe venni egy okmánytárat, s különösen nagy az öröm, ha az okmánytár egy forráskiadásban annyira elmaradt tudomány kutatási területét érinti, mint amilyen a magyar történettudomány. Az utóbbi évtizedekben akadozó forráskiadásunkat szükségképpen ellensúlyozza a környező országoké. Közöttük is különleges hely illeti meg az Urkundenbuch des Burgenlandest, amelynek immár a IV. kötete jelent meg. A benne közölt oklevelek az 1328-tól 1342-ig tartó időszakra, s a három egykori nyugatmagyarországi vármegye: Mosón, Sopron és Vas egész területére vonatkoznak, noha e megyék nyugati fele alkotja csak az Ausztriához tartozó Burgenland tartományt. A közölt, több mint félezer oklevélszöveget kiegészíti néhány, az előző kötetekből valamilyen oknál fogva kimaradt korábban kelt oklevél is. Az okmánytár szerkezete azonos a III. kötetével [lásd: Levéltári Közlemények L. évf. (1979) 141 —143.]. Annyival azonban többet ad, hogy az előző kötet tárgymutatóját ebben, a IV. kötetben találjuk meg. Kár, hogy a III. és IV. kötet tárgymutatója két külön részben (369 — 382 és 431—446 oldalak), s nem egyetlen betűrendben található. Az ebben a korban, sajnos, már nem túl gyakran szokásos teljes szövegű közlés az uralkodó a kötetben, sőt a mi gyakorlatunktól eltérően, még az átíró okleveleket is gyakran teljes