Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

282 Trócsányi Zsolt natio uralkodói donatiókkal kapta ezeket), s az eladás a szász natio szétesésére, elerőtlenedésére vezetne: a birtokok egy részét a szász tisztek és más tekintélyes személyek vásárolnák fel, így át is lépnének a szász natióból a magyarba — s a többi birtok a magyar nemesség kezébe kerülne. A natiók közötti egyensúly helyreállítására az volna az előnyös, ha e javakat bérbe adnák. Ezt Bethlen Gábor is elfogadja (időlegesen, minthogy kételkedik: van-e jelenleg elégséges bérlőjelölt). A tanácskozás maga határozottan az eladás ellen van. Végül is (Seeberg javaslata szerint) sor kerül a Directio Oeconomica Saxonica felállítására: a Seeberg-bizottság megszűnik, a Directio a szász comes elnöklete alá kerül (annak egyébként is kötelessége felügyelni natiója gazdálkodására), melléje 4 ülnököt osztanak be. Csak a végrehajtás módja adott okot újabb vitára. A király földi változásokat bejelentő] rescriptumba ti. a többség bevétette volna, hogy Mária Terézia néhány hónap múlva királyi biztost küld le rendelkezési ellenőrzésére. Bethlen ezt feleslegesnek ítélte; Seeberget helyeztette volna át Erdély országos kormányzatába (nem királyi biztosként, hanem a Guberniumba, egyben ráruházva az Exactoratus Provinciális alelnökségét s rábízva a szász reform ügyeinek referálását). Az ellenvélemény szerint az ellentétes volna a három natio alkotmányával, féltékenységekre stb. vezetne, csak rossz eredményei lennének. Bethlen még hosszú operátumban vitatkozik a tanácskozás Schmidlin által vezetett jegyzőkönyvével, ez azonban Mária Terézia döntését már nem befolyásolja. Aszerint a szász allodiumok kérdésében végül is egyhangú vélemény alakult ki. Amennyiben pedig a Directio Oeconomica Saxonica nem lesz eléggé ügybuzgó feladatai teljesítésében, vagy akadályok merülnének fel Erdélyben, fél év eredménytelenség után újból királyi biztost küld oda (ezt előre jelezni kell az érdekelteknek). Egyebekben jóváhagyja az értekezlet álláspontját.

124 3. A katonaság tartásának ügyei Ez a kérdéskör nem tartalmaz nóvumokat a korábbi évtizedek gyakorlatával szemben. Olyan ügyek fordulnak meg a Konferenz előtt, mint panaszok a katonaság kihágásai miatt (1752. június)

125

, ugyanakkor a katonaság tisztjeinek történt ajándékozások (gratificatiók) ügyei,

126 a fuvarnak, előfogatnak csak a katonai regulamentumban megszabott mértékben való szolgáltjaxasa, 127 az új főhadiparancsnoknak Erdélyben létekor adandó honoráriumok ügye (1753. április 9.),

128 katonai szállások építésének elhúzódó ügye,

129 közélelemraktárak építése.

130 Soroljuk ide még a katonaszökevényekről szóló törvénycikk konferenciai tárgyalását.

131 Különleges eset volt az, amelyben 124 Az 1768. április 22-i tanácskozás jegyzökönyve, Bethlen kancellár észrevételei és a resolutio: EK: AG 1758: 250. 125 Uo. 1752: 180. 126 Uo. 127 Uo. 1753:181. 128 Uo. Mária Terézia resolutio ja eltörli ezt az „ajándékozást" (helyette évi ezer aranyat adat a főhadiparancsnoknak a hadipénztárból — illetményén felül), s kérdőre vonatja a rendeket: ha Erdélyben pénzszűke van (erre állandó a panasz), honnan volt bátorságuk discretio adására ? 129 Uo. 1752: 180, 1753: 181. 130 Uo. 1753: 181. 131 Uo. 1752: 180.