Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
280 Trócsányi Zsolt • kell venni a városi céhekbe a falusi kézműveseket. 4. Növelni kell a falvakban a kenderszövést és lenfonást, s ezt fel kell vásárolni feldolgozásra (ne a falusiak szőjék meg, mert akkor minősége nem lesz kielégítő az Erdélyben állomásozó ezredek számára). 5. Megfelelő tűzrendészeti szabályokat kell hozni; úgy kell rendelkezni, amennyiben szándékos gyújtogatás történt, a székben lakó románok hozzák helyre a leégett házat (ilyenkor ti. leginkább rájuk szokott terelődni a gyanú). 6. Korlátozni kell a román papok kocsmárlását a falvakban. 7. Fokozatosan ki kell szorítani a kukoricatermelést, de korlátozni kell a gabonatermelést is — így az állattenyésztés nő, és vele az adózóképesség is [!]. Az értekezlet az 1—2. pontot elfogadta azzal, hogy az öröklési rendet illetően a szász natióval is egyetértésre kell jutni. A 3—4. ponttal kapcsolatban aggályai voltak, így azt ajánlotta, hogy a falusiak saját szükségletükre szojjenek, a Seeberg-bizottság pedig tegyen jelentést a valóban sok visszaélésre okot adó céh-articulusokról. Az 5. pontot illetően a bizottság józanabb volt Seebergnél. Puszta gyanú alapján nem akarta ilyen teherrel sújtani a szász székek román lakóit — bár, ijesztósül, kiadhatónak ítélte a Seeberg által javasolt rendelkezést, de aztán megvárta volna az eredményt. A román papok kocsmárlása ügyét úgy látta jónak szabályozni, hogy unitus falvakban az unitus, szász falvakban a szász pap kocsmáltathasson, vegyes falvakban (ill. ahol szász pap van) váltakozva 121 — de ez nem áll a szász falvakhoz csatlakozó román településekre, illetve a szász natio mint földesúr birtokában lévő jobbágyfalvakra. A kukoricatermesztés eltiltása az értekezlet szerint csak a nép elvándorlására vezetne — inkább csak a terményfajta termesztésének növelését kellene megakadályozni. Seeberg politikai és gazdasági reformjavaslatainál nincs nyoma Mária Terézia resolutiójának. 122 Seeberg 1754 elején visszaindult Erdélybe. Ott azonban előbb súlyos betegsége akadályozta munkája folytatásában, majd az az újabb megbízatása, amely a vallási unió halmágyvidéki állásának tisztázására szólt (ezt érintettük a román vallásügy kérdésének ismertetése kapcsán). Mikor újra fő megbízatásának teljesítéséhez jutott volna, megkezdődött az új adórendszer bevezetése, a szász tisztviselőket ez kötötte le. így a biztos 1754 végén újra visszatért Bécsbe. Ott többek között tervezetet nyújtott be arra nézve: hogy lehet a szász natio adósságait néhány éven belül visszatéríteni. Erre szerinte egyrészt a tisztek számadási maradványai és a népnél lévő adóhátralékok, másrészt a telekkönyvi jövedelmek és végül a szász allodiális pénztáraknak a fizetések kiadása utáni maradványai jórészt elégségesek lesznek, de bevezette volna a szász natio nemesi jószágaival a természetbeni robot megváltását, a városokban a kocsma jog megadóztatását, végül az erdő- és makkoltat ási bért is. A királyföldi pénzügyek igazgatására egy National-Würtschafts-Directoriumot tartott szükségesnek, négy ülnökkel és további (irodai) személyzettel, megfelelő fizetéssel és azzal a megkötéssel, hogy ezek a személyek nem állhatnak a szász natio szolgálatába — rangban viszont előzzék meg a natio tisztjeit (a szebeni polgármestert és a brassói bírót kivéve). Javaslata legnagyobb részé121 1753-ban az ortodoxiának még megtűrtségéről sincs szó (a néhány 1701-ben privilegizált helység kivételével). Megjegyezzük: az értekezleten felmerült kisebb súlyú ügyekről nem tartottuk szükségesnek beszámolni (még ha Mária Terézia ezekre vonatkozóan hozott is döntést). 122 A Bergkolleg és a Kancellária közös értekezletének jegyzőkönyve, Mária Terézia resolutiójával: EK: AG 1753: 405.
