Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 261 Ez történik 1759. július 21-től 1760. február 4-ig, amikor a Konferenz újra összeül. Az elnöklő Uhlféld (akivel Bethlen feltehetően megvitatta deductióját, mielőtt beterjesztette volna) azzal nyitja meg az ülést: a körözésre került irományokból világos, hogy a türelmi rendelet részben kihirdetése végrehajtóinak hibájából, részben a nép butasága (Tumheit) és ellenszegülése miatt nemhogy a kívánt eredményt nem hozta meg, hanem növelte a zavarokat. A konferencia fő tárgyait így jelöli meg: 1. módot kell találni az ortodox nép kedélyének megnyugtatására, s egyben gondolkodni kell az unió biztonságáról; 2. dönteni kell, hogy e jelen zavaros helyzetben tanácsos-e Erdélybe engedni az ortodox püspököt ? Pártja azonban gyenge. Bethlen lényegében a deductióban foglaltakat ismétli el, megtoldva azzal, hogy az egyszerű nép, amely — nem lévén helyes fogalma vallása alapjáról — rendkívül ingatag,

81 magától jobb belátásra tér, ha a külföldi emisszáriusokat és bujtogatókat büntetnék. Az ortodox püspököt a jelen helyzetben nem engedné Erdélybe. Szinte csak fogalmazásában tér el az övétől Schmidlin álláspontja, s abban, hogy ő a katonai beszállásolást tartja a román nép fegyelemben és nyugton tartása legjobb eszközének. Benők tanácsosnak sincsenek új érvei. A másik oldalon fellépők közül Bartenstein érvelését alig lehet kihámozni a vele szemben feltűnően elfogult jegyzőkönyvvezető szövegezéséből; az bizonyos, hogy felhívta rá a figyelmet: nemcsak a fennálló háborús viszonyok között kell engedni az ortodoxoknak, béke idején sem lehet keményen és erőszakosan fellépni ellenük. Megoldási javaslata: újból, figyelmesebben ki kell hirdetni a türelem feltételeit. Kaunitz érvelésével már nem mer így bánni a jegyzőkönyv. Az államkancellár (Bartensteinhez hasonlóan) elsősorban a türelmi rendeletet kihirdető biztosok hibájának rója fel az eredménytelenséget; illetlennek tartaná emiatt megváltoztatni az uralkodó üdvös rendelkezéseit. Szerinte nem róható fel Novákovicsnak, hogy 1759. szeptember végén eladta bútorait, hisz úgy rendelkeztek neki, hogy 1759 novemberében Erdélybe kell utaznia. Nem az a kérdés — folytatja —, hogy Erdélybe kell-e küldeni a püspököt vagy hogy kell jelenleg eljárni az ortodoxokkal szemben. Felelőtlen és megrovásra méltó dolog, hogy Mária Terézia rendeletét az erdélyi tisztségviselők és biztosaik ilyen hoszszú ideje nem hajtják végre. Bartensteinhez csatlakozva azt javasolja: az uralkodó adjon ki manifesztumot (ezt románra is fordítsák le); ebben világosan, a népnek érthetően szerepeljen: Mária Terézia rosszallással veszi tudomásul, hogy türelmi rendelete nem hozta meg a várt eredményt, de merő kegyelemből újra kihirdeti a türelmet és a püspök kinevezését, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a türelem és a püspökküldés feltételeit teljesíteni kell. Az engedelmeseknek türelem és püspök jut — az engedetleneket kizárja ebből. A püspököt addig nem kellene leküldeni, míg az újabb pátens kihirdetéséről nem érkezik jelentés. Közölni kell vele visszatartásának okait, s javaslattételre kell felszólítani arra nézve: milyen eszközökkel kívánja rábírni papságát és népét a királyi rendeletek iránti engedelmességre ? Coüoredo csatlakozik Kaunitzhoz abban, hogy a türelmi rendelet addigi eredménytelenségének az erdélyi tisztviselők a fő okai; egyetért annak megoldási javaslatával is. Batthyány is egyetért az újabb pátensre vonatkozó javaslattal, külön is hangsúlyozza, hogy 81 Az unió négy pontja valóban nagyon keveset mondhatott az átlagos görög hitű hívőnek — a rítus pedig nem változott. Az unióval, illetve ortodoxiával kapcsolatos külpolitikai meggondolásokról pedig még sokkal tájékozottabb régiókba tartozó személyeknek sem volt fogalma. 5*