Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 245 szabad gyakorlatában. 54 Pétervár tájékoztatása ki kell hogy terjedjen arra is, hogy a jelenleg panaszkodó ortodoxokat unitus hitben keresztelték meg és nevelték, s Erdélyben béke és nyugalom volt, amíg a karlócai érsekek nem küldtek oda misszionáriusokat. Uhlfeld Hollandia példájára hivatkozik: ott a katolikus felekezet teljes türelmet élvez, de az állam sohasem engedné meg, hogy egy idegen püspök misszionáriust küldjön oda a reformátusok áttérítésére. Minthogy Erdélyben az unizus papság hanyagságából és hibás magatartásából odáig fajultak a dolgok, hogy Mária Terézia kénytelen volt ortodox püspök beállításáról dönteni, várható, hogy ez az intézkedés megnyugtatja az orosz kormányzatot. Uhlfeld hangsúlyozta: ha ez megtörténik, nem volna szükség továbblépni és olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek általános disuniálást idéznének elő (ezt úgyis nehéz lesz megakadályozni). Ami az érsek elutasítását illeti, itt végre kell hajtani a korábbi rendelkezéseket; Karlóca elég rendeletet kapott, hogy ne avatkozzék Erdély ügyeibe — s büntetlenül tette túl magát ezeken. Nem várható Erdélyben nyugalom, míg az érseket nem akadályozzák meg lázító papok odaküldésében, illetve Bécsben meghallgatják erdélyi tárgyú memorialisait (a vágás Bartensteinnek szól). Az új püspökség felállítására minden megtörténik, amit az ortodoxok kívánhatnak. Az 1701-i diplomát emlegetni veszélyes, további disuniálásra vezethet. Ez a vágás Kaunitznak van szánva, akárcsak a következő: a kivándorlásról nem kell beszélni, ez csak Nenadovics agyszüleménye, hallgatással kell elmenni mellette. 55 Némi újabb leckéztetés Bartensteinnek: a főudvarmester nem kutatja, hogy félreértésből vagy más okból nem tartották titokban a püspökség felállítására vonatkozó királynői döntést - de tény, hogy az érsek tud róla; nem lehet megakadályozni, hogy titkon ez ellen működjék. Nincs más hátra: fel kell állítani a püspökséget (függetlenül attól, hogy mit tud vagy mit nem tud az érsek), nyugodtan lehet beszélni erről a Karlócára küldendő rendeletben — sőt a resolutiót az ügyek megkönnyítése végett közölni kellene az orosz udvarral is. A Hofdeputation in Illyricis feladata lenne aztán figyelni az érsek reagálását. Végül pedig sürgetni kell Erdélyből a püspök joghatóságának körülírásához szükséges jelentéseket, hogy végre lehessen hajtani az uralkodó akaratát. 56 A volt külügyminiszter elég okos és tapasztalt ahhoz, hogy ne forduljon szembe királynője akaratával — csak a tényleges nehézségekre hivatkozva ne lépjen előre a döntés végrehajtásában, s közben minél inkább lejárassa ellenfeleit, leckét adva nekik az orosz udvar és Karlóca kezelésében egyaránt. Mária Terézia resolutiója csak az 1759. február 21-i konferenciaülés jegyzőkönyvéből ismeretes (kérdés, hogy teljességében-e): a nyugalom helyreállítása érdekében az ortodoxoknak is engedélyezi (ahogy a katolikusoknak és 54 Ez ismeretesen torzítás; rendelkezések legfeljebb arra születtek, hogy a többiek befolyásolása ne erőszakos eszközökkel történjék. 65 Itt Uhlfeld azt a korábbiakban már szereplő érvet használja, hogy az erdélyi román nép csak olyankor vándorol ki (rövid időre) a román fejedelemségekbe, ha Erdélyben nincs élelem. 56 Az 1758. december 10-i konferencia jegyzőkönyve (resolutio nélkül): EK: AG 1758:475. S. Dragomirnsl két helyen is találunk említést az 1758. december 10-i konferencia történetéről, mindkét esetben keltezés nélkül. Előbb (i. m. II. kötet 84.) ismerteti Uhlfeld utólagos megjegyzéseit az 1758. augusztus 19-i konferencia jegyzőkönyvéhez (amelyekről az a december 10-i konferencia bevezető előterjesztésében beszélt), majd (i. m. II. kötet 115—116.) szól arról (a főudvarmester erre vonatkozó előadásának nem teljes ismertetésével): hogy kell az ügyben tájékoztatni az orosz udvart. 4*
