Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

232 A halmágyi kerület göröghitű népességének megoszlása azonban mégis csak részletkérdés; precedenst sem teremt nagyobb fontosságú ügyek intézéséhez. Az igazi nagy csata a román vallásügyben 1755-ben indult meg, s akkor némi szünettel^tart 1761-ig. Jelezzük előre: nyertese alig lesz, vesztese annál több. Az ortodoxok nyernek egy legális, de csak megtűrt szervezetet — és elvesztik a karlócai érsek támogatását, a havasalföldi-moldvai kapcsolatokat (1762-ben pedig az orosz támogatást is); az unitusok elveszítik az állítólagos teljes unió látszatát és híveik 5/6-át; a kérdésben érdekelt vezető politikusok közül Uhlfeld elveszíti a nagy presztizs-csatát Kaunitzcal, Bartensteinnel és táborukkal szemben, Bethlen Gábor az erdélyi udvari kancellárságból a gubernatorságra törve, oly mértékben járatja le ellenfeleit, hogy végül is ő szuggerálja az uralkodónak és a Habsburg vezető elit legnagyobb súllyal bíró részének: csak a katonai megoldás segít — és aztán jön Erdélyben Buccow és utódai katonai uralma, az erdélyi rendi alkotmányosság maradékainak is felrúgásával; a kialakulóban levő felvilágosult abszolutizmus élgárdája pedig a katonai megoldás elfogadásával s ráadásul Buccow Erdélybe küldésével jórészt elveszti (legalábbis Erdélyben) a felvilágosult kormányzat megalapozódóban lévő tekintélyét — Buccow ti. az elveiben valóban felvilágosult megoldást rögtönítélő bírósági akasztásokkal (Kozárvár) kezdi átültetni a gyakorlatba. Ä mozgás 1755. február 25-én indul el újra, Nenadovics újabb akciójával. Felségfolyamodványában egyrészt egyházi joghatóságának kiterjesztését kéri Erdélyre is, másrészt az erdélyi ortodoxoknak az illír privilégiumokban való részesítését. 1755. tavaszi bécsi tartózkodása alatt újabb memorialist nyújt be Königsegg-Erpsnek; ebben az erdélyi ortodoxoknak privilégiumuknak megfelelő szabadságokat, szabad vallásgyakorlatot kér, a brassói ortodox papoknak pedig adómentességet. Levelet is intéz az erdélyi miniszterhez a brassói papság újabb adóügyi panaszairól. 1755. június 27-én pedig újabb kórvényben adja elő az erdélyi ortodoxok sanyargatását, azzal kommentálva a dolgot: így akarják őket az unióra kényszeríteni. A kérvényeket előbb 1755. október 8-án egy Königsegg-Erpsnél Bartenstein, Schmidlin és Ziegler részt vételé vei tartott értekezleten vitatják meg (tehát az Erdélyi Udvari Kancellária részvétele nélkül), majd (Mária Terézia rendelkezésére) 1755. december 31-én újra előveszik — most már az érsek 1755. november 10-i keltezésű újabb felségfolyamod vánnyával együtt, amelyben az erdélyi ortodoxok friss sérelmeit adja elő, az év november 3-án hozzá intézett panasziratuk alapján (ortodox papokat fogságra vetnek, hogy az unióra kényszerítsék őket, Áron püspöktől és papjaitól elviselhetetlen sérelmeket szenvednek el). Most már az Erdélyi Udvari Kancellária is képviselve van az értekezleten (a beteg Bethlen Gábor helyett Benők). Ez a megbeszélés az ortodox sérelmek kivizsgálását javasolja, annál is inkább, mert Königsegg-Erps külön hangsúlyozza: Áron püspök levele szerint az ortodoxok is követnek el ilyen erőszakosságokat az unitusokkal szemben (Nenadovics ösztönzésére). A vizsgálat pártatlan és rendes elvégzéséhez vegyesbizottságot javasol egy guberniumi tanácsos elnökletével (a Kancellária Haller Gábort ajánlja erre) és egy-egy katonai és kincstári bizos részvételével. A karlócai érsek azon követeléseivel szemben, hogy jogkörét terjesszék ki Erdélyre, határozott elutasító álláspontot foglal el a szakértői értekezlet, egyben azonban nem tartaná bölcsnek gátolni a szigorúan in Spiritualibus hozzá forduló erdélyi ortodox papokat és lakosokat ebben a kapcsolatban. Azokon a helyeken (Fogaras-vidék bizonyos lakosai és Brassó-vidék néhány faluja), illetve azon testületek körében (szebeni és brassai görögök), amelyek sohasem fogadTrócsányi Zsolt