Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
224 Trócsányi Zsolt lin, továbbá Benők az Erdélyi Udvari Kancellária, Rohr és Plöckner tanácsos a két katonai szerv részéről. 17 D( Uhlfeld miniszterségének kérdésköréhez kapcsolódik a trónörökös megjelenése Erdély legfelső szintű kormányzatában. 1760-ban az uralkodó idejét látta annak, hogy a sokoldalú képzést kapott fiatal főherceget bekapcsolja a kormányzat munkájába. Ez láthatólag először a Directorium in Publicis et Cameralibusnál mint a Habsburg Birodalom legfontosabb belkormányzati szervénél történt meg; a bekapcsolódás módját feltehetően Bartenstein dolgozta ki, s mintegy ő felügyelt a leendő uralkodó első kormányzati lépéseire is. 18 Az Erdélyi Udvari Kancellárián Mária Terézia rendelkezése szerint havonta egyszer kellett a trónörökösnek elnökölni. Bethlen Gábor a trónörökös Directorium in Publicis et Cameralibus-i elnökletét szabályozó utasítást vette mintául az erdélyi udvari kancellária „betanuló elnöklet" szabályozásának kidolgozásául, s ennek kapcsán 1760. november 24-én felség-előterjesztésben kért döntést néhány tisztázatlan kérdésben. Többek között szóvá tette, hogy korábban a vallásügyet, az egyes natiók ügyeit és a fő tisztségek betöltését a Ministerialkonferenznek vagy Uhlfeldnek mint rangelső Konferenz-miniszternek tartották fenn; most ezeket is II. József elnöklete alatt vitassák-e meg? Mária Terézia döntése szerint Uhlfeld bevonandó volt ezek megvitatásába. 19 Mindenesetre a főherceg erdélyi udvari kancelláriai elnöklete egyelőre nem úgy indult, ahogy a társuralkodó, majd uralkodó II. József kormányzati ügybuzgalmáról kialakult kép alapján elképzelhetnénk. 1760—61-ben csak néhány ízben van nyoma itteni elnökletének; ezekben az esetekben vagy érdemi megjegyzés nélkül vette tudomásul a Kancellária állásfoglalását, 20 vagy apjának az ülés kitűzött napján való elutazására és arra való hivatkozással, hogy a napirenden szereplő ügyek nem fontosak [4] 21 , vagy (mint a maga rendjén látni fogjuk) olyan naivságot javasolt a rendkívül bonyolult román vallásügyben, amit a Kancellária (nyilván Uhlfelddel való egyetértésben) a Ministerialkonferenznek tett előterjesztésében jónak látott hallgatással mellőzni. így érthető, hogy Mária Terézia, Uhlfeldnek erdélyi miniszterségétől való megválása után, legalábbis egy időre jobbnak látta az eddiginél erősebb személyes ellenőrzése alá vonni a Kancellária munkáját: jegyzőkönyveit kabineti titkársága vizsgálta meg, s a királynő aztán megjegyzéseket tett a Kancellária állásfoglalásaira. E/ Uhlfeld erdélyi miniszterségének azonban Erdély kományzatában az volt a legfontosabb momentuma, hogy ezekben az években megint rendkívül 17 Uo. 1758: 37. 18 Aszerint az instructio szerint, amely a trónörökösnek a Directorium in Publicis et Cameralibus ülésein való elnökletét szabályozta (minden hétfőn vett részt ilyen ülésen; akkor Provincialia ügyeket kellett tárgyalni), Bartensteinnek mint cseh-osztrák alkaneellárnak ilyenkor mindig jelen kellett lennie. (Utasítás: uo. 1760: 600.) 19 Bethlen Gábor 1760. november 24-i felségelőterjesztése és Mária Terézia resolutiói: uo. 20 1760. december 6. (uo. 1760: 634.) 21 A szóban forgó ülés napirendjén ilyen ügyek szerepeltek: az erdélyi adó extractus universalis-árak és az 1761. májusi általános adóügyi naplónak (Diarium Generale) felülvizsgálata, az országos főszámvevőség működési naplóinak ellenőrzése (hosszabb időszakról), Kemény László gubernátor és Bornemissza Ignác kincstartó védekezése Buccow mint a román vallásügy rendezésére kiküldött királyi biztos vádjaival szemben. (Uo. 1761: 397.)
