Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 99 pénzügyi vagy egyéb nehézségek merültek fel, számunkra ez a feltárt anyag és dokumentumok alapján ismeretlen. Tény ugyan, hogy az előfizetők, illetve az előfizetett példányok száma a Horvát által összeállított lista szerint mindössze 202, illetve 242 volt. Ha a lista teljes lenne, úgy 230—240 fővel is számolhatnánk, ennek arányában nőnének a megrendelt példányok is. Ez a szám nem volt sem több, sem kevesebb a kor más, ugyancsak előfizetés útján elkelt nevezetesebb irodalmi vagy tudományos kiadványaival összehasonlítva.

94 A könyv kiadása még akkor sem jelentett volna nagy gondot Horvátnak, ha a jegyzékében feltüntetettek egy része csak a nevét adta volna anyagi hozzájárulás nélkül, hiszen Trattner — mint láttuk — elég csekély összeg átvétele ellenében is vállalkozott az első példány kinyomtatására, márpedig ebben az esetben jóval nagyobb pénz állt rendelkezésre. Horvát azonban — jóllehet ekkorra már megjelentette a meghirdetett mű második, dokumentumokat tartalmazó kötetét — mély hallgatásba burkolódzott. 1820 körül írott feljegyzésében, amelyet az előfizetői lista elé írt, s amelyben mentegetni igyekszik magát a munka kései megjelenése miatt, még bizakodva szól arról, hogy ,,e hazafiúi igyekezetét nyughatatlanul" várók mégis megkaphatják a könyvet.

95 A Horváthoz írott számos levél is tanúsítja, hogy az 1820 elején lábra kapott kósza hírek ellenére, ti. hogy Horvát mégsem jelenteti meg a várton-várt munkát, továbbra is bizakodnak. Például Teleki Sámuel erdélyi kancellár, aki úgy értesült, hogy Horvát „Verbőtzi Életének első darabját nem adhattya ki a mint ki dolgozta". Teleki hajlandó még a költségeket is megfizetni, amelyek a kézirat és a nyomtatásra benyújtandó szöveg közötti változtatások miatt felmerülnének, csak adja nyomdába Horvát a munkát. Sőt, ha a prenumerációs összeg nem érkezett volna meg, kéri, hogy közölje vele, s a „Verbőczi életéből" ne sajnáljon még egy plusz példányt küldeni.

96 Horvát annak ellenére, hogy 1821 elején sem fogott hozzá a könyv kinyomtatásához, még ugyanezen év végén is „nyugtató tudósítást" küldött Teleki Sámuelnek a „Werbőczi Élete kiadásáról".

97 Erre azonban sohasem került sor. Pedig Fejér György még 1820 októberében figyelmeztette Horvátot, hogy rosszindulatú hírek keringenek felőle, főleg Werbőczyjónek ki nem adása miatt: „Azért is szóba vagy vétetve, hogy fennyen ígért Werbőczydet mind eddig közre nem bocsátottad. Tudod, hogy az előfizetés segedelme az ily hátramaradások által igen sokat veszt; ez az egy út szolgált eddig a Szegény Magyar Szóknak boldogulására."

98 Csupáncsak Horvát legközvetlenebb baráti köre és ismerősei bíztak a Werbőczy „tökéletes Életírásá"-ban." 94 Vö. Bisztrai Gyula: A prenumeráció. Egy fejezet a magyar könyvkiadás ós olvasóközönség történetéből. (Magyar Századok. Irodalmi műveltségünk történetéhez.) Bp., 1948. 186 — 192.; Kulcsár Adorján Olvasóközönségünk 1800 táján. Bp. 1943. 85.; Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. (Irodalomtörténeti Könyvtár 33.) Bp. 1978. 172-173. 95 Előfizetők Verbőczi Emlékezetére. OSZK Kt. 99. f. 96 Szent-Györgyi Imre levele Horváthoz. Bécs, 1820, szeptember 29. OSZK Kt. Levelestára. Szent-Györgyi Székely Mihály udvari tanácsos számára is kór egy példányt. Vö.: Gaál György bécsi könyvtáros, népmesegyűjtő és író, aki állandó levelezésben állt Horváttal, szintén „avidissime" várja az első kötetet. Levele Horváthoz. Bécs, 1820. nov. 9. OSZK Kt. Levelestára. 87 Szent-Györgyi Imre levele Horvát Istvánhoz. Bécs, 1821. november 20. OSZKKt. Levelestára. 98 Fejér György levele Horváthoz. Győr, 1820. október 3. OSZK Kt. Levelestára. ás Werbőczy Istvánt igazságának fényébe helyezteti Vadassy Jankovich Miklós. Pest, 1829. 4. 7*