Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.
246 Soós László feladatkörét — amely a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium alá tartozó testületként tevékenykedett — az alábbiak szerint határozták meg: „véleményt adni: a phylloxera üggyel kapcsolatosan felmerülő közigazgatási és közgazdasági kérdésekben, a tudományos vívmányok és javaslatok gyakorlati alkalmazása tárgyában, a kísérleti állomás működési iránya tekintetében, valamint a szőlészeti ügyekben is". 50 Az előző bizottságtól eltérően munkájuk során tudatosan mellőzték az elvont tudományos kérdések tárgyalását, mivel még 1880-ban a Magyar Tudományos Akadémiát kérték fel arra, hogy e célból tagjai sorából egy szakbizottságot létesítsen. A szervezeti szabályzat előírása szerint a Phylloxera Bizottság teljes üléseit évente egy alkalommal tartotta. A két ülés közötti időszakban a szükséges feladatokat — a teljes ülésen született határozatok szerint — az öt főt tömörítő Állandó Phylloxera Bizottság látta el, amelynek létszámát a tagok kívánságára kilencre növelték. Az Állandó Bizottság tagjaivá a miniszter javaslata alapján a következőket választották: Emich Gusztáv, Földváry Mihály, br. Kemény Géza, Kerntler Ferenc, Mórocz István, Nedeczky Jenő, Szabó József, Szalay Imre és gróf Zichy Ágost. A fenti testületet a miniszter további, a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékébe tartozó három tag kinevezésével, 12 főre egészítette ki. 51 Az így megnövelt létszámú bizottság filoxéra ügyben a kormány állandó tanácsadói testületévé vált, és tagjai rendszeres munkakapcsolatban álltak a hazai és külföldi kísérleti állomásokkal, valamint ők szervezték meg az európai szakirodalom figyelőszolgálatát. A filoxéra elleni harc központi irányítása mellett 1881 tavaszán a vidéki hálózat kiépítését is elhatározták. A május 3-án megjelenő minisztériumi körrendelet minden törvényhatósági központban, járási székhelyen, valamint a 300 kat. holdnál nagyobb szőlőterületeken helyi filoxéra bizottságok felállítását tette kötelezővé. 52 A szőlők ellenőrzését ún. filoxérabiztosok végezték, akik a munkájuk során szerzett tapasztalatokról készített rendszeres jelentéseiket az alispánon és a járási szolgabírón kívül a borászati kormánybiztos részére is megküldték. Mindezek mellett a községek elöljárójának kötelességévé tették, hogy minden év júniusában a határban levő összes szőlőterületet a hegymester kíséretében bejárja, és erről a szolgabírónak jelentést tegyen. 53 Az Országos Phylloxera Bizottság és a Kísérleti Állomás létrehozásával 1880 tavaszán kialakult a kártevő elleni küzdelem központi irányító szervezete. Munkájukat — mint láttuk —a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szakemberein kívül a vármegyék közigazgatási hivatalai és az önkéntes figyelőszolgálatot vállaló termelők is segítették. A fentiek szerint megszervezett védekezés egyre nagyobb állami támogatást igényelt. Amíg 1879 végéig — négy év alatt — a vész felszámolására fordított kincstári kiadások évi átlagban alig igényeltek 25 ezer Ft-ot, addig 1880. • . . •• 60 OL, K 168. — 1882 — 5 — 44348. Az Országos Phylloxera Bizottság szervezete. Tervezet 1881. jan. 16. «OL, K. 168. — 1881 — 5 — 21700. Az újjászervezett Országos Phylloxera Bizottság alakuló ülésének jegyzőkönyve. Bp. 1881. jan. 16. Tagja lett hivatalból a minisztérium Földművelésügyi Osztályának vezetője, a Phylloxera Kísérleti Állomás főnöke és a borászati kormánybiztos. 62 OL, K 168. — 1883 —5 — 417. A phylloxera továbbterjedésének meggátlása céljából teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslat indoklása, 7876/81. sz. FIK körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Bp. 1881. máj. 3. 63 OL, K 168. — 1881 — 5 — 21700. FIK körrendelet a megyékhez. 1881.
