Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ember Győző: Az irattár / 55–82. o.

64 Ember Győző A kisebb terjedelmű részirattárakat kézi irattáraknak is szokták nevezni. Nem szabad összetéveszteni a kézirattárral. Az irattári típusok sorának tárgyalását a kézirattárral fejezhetjük be. A kézirat fogalmából kell kiindulnunk, mint ahogyan az irattár fogalmánál az irat fogalma volt a kiinduló pont. Miként az irattár, a kézirattár kifejezés is hármas jelentésű, anyagot, épületet vagy helyiséget és intézményt egyaránt jelent. Ezek közül az anyag fogalma a döntő, a másik kettőt is ez határozza meg. A kézirat levéltári és könyvtári fogalom és kifejezés egyaránt. De nem mindenben azonos a levéltári és a könyvtári kézirat. A levéltári kézirat kifejezés kétféle iratot jelent. Egyrészt mindenféle iratot, amelyet kézzel, pontosabban kézben tartott íróeszközzel, tollal, ceruzával stb. írtak, amely más kézzel írott irattól megkülönböztethető, amelynek egyéni jellegzetessége van. Hosszú időn keresztül minden irat ilyen volt. Másrészt kéziratnak nevezik valamilyen írói alkotásnak a fogalmazványát, amelyet alkotója bármilyen eszközzel írt, amely lehet kézirat a kifejezés fenti jelentésében is, de lehet olyan is, amely más kézzel írt irattól, pl. ugyanazon írógépen írott irattól formailag nem különböztethető meg, amely formai egyéni jellegzetességgel nem rendelkezik. A fenti kritériumokkal rendelkező kéziratokat a könyvtárak minden további feltétel nélkül könyvtári kéziratoknak tekintenek. Ahhoz azonban, hogy a fentiekben meghatározott könyvtári kéziratok egyben levéltári kéziratok is lehessenek, még két további feltétellel kell rendelkezniük: történeti vagy levéltári forrásértékkel, valamint provenienciával. A forrásértéket a könyvtárak is figyelembe veszik, értéktelen kéziratokat nem vesznek őrizetükbe. A provenienciára azonban nincsenek tekintettel, azzal rendelkező kéziratokat is gyűjtenek, nem engednek át a levéltáraknak. Kivételt csupán a hatóságok és hivatalok irattáraival, szervesen összetartozó irategyütteseivel tesznek. Ezzel szemben több országban a magánszerveknek és személyeknek még az irattárait sem ismerik el levéltári anyagnak, könyvtári őrizetbe tartozó kéziratoknak tekintik őket. E szemléletnek megfelelően pl. az angol nyelvben más a neve a levéltári iratnak (record) és a könyvtári kéziratnak (manuscript), a levéltári iratokat kezelő levéltárosnak (archivist) ós a könyvtári kéziratok gondozójának (manuscript curator). Fentiekből következik, hogy a kézirattár nem levéltári fogalom. A levéltárak azokból az iratokból, amelyeket kéziratoknak is mondanak, nem szoktak kézirattárakat kialakítani. Ezeknek az iratoknak túlnyomó többségét, a kézzel írt iratokat, nem kéziratoknak, hanem egyszerűen iratoknak nevezik, az iratképző szerveknél vagy személyeknél kialakult szerves együtteseiket pedig nem kézirattáraknak, hanem irattáraknak. A levéltárak által kéziratnak is mondott iratok másik fajtájából, az irodalmi munkák fogalmazványaiból, pedig az irat képzőknél nem alakulnak ki olyan együttesek, amelyek irattáraknak lennének tekinthetők, és a kézirattár nevet viselhetnék. Ezek a fogalmazványok egybeolvadnak az írók egyéb irataival, amelyektől nem keletkezésükkor, hanem csak későbbi, akár irattári, akár levéltári rendszerezés során, különülnek el, de megmaradnak az iratképző író irattárának keretei között, nem lesz belőlük külön irattár, amely a kézirattár nevet viselhetné. • .......