Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.
A filoxera elleni védekezés Magyarországon 237 kívánták összegezni, és azokat a védekezés szolgálatába állítani. Egy másik bizottságban a gyakorló szőlészek az általuk kipróbált védekezési módok tapasztalatait beszélték meg. Annak ellenére, hogy egyetlen küldött sem számolhatott be olyan eljárásról, amely a filoxera felszámolására alkalmas lett volna, megbeszélésük két szempontból is jelentős eredményt hozott. Egyrészt világossá vált, hogy az európai szőlőkultúrának hosszú távon együtt kell élnie ezzel az élősködővel, másrészt ismertté tették a fertőzés terjedésének lassítására alkalmas alábbi védekezési módokat: a) a rovar szőlővel együtt történő elpusztítása; b) a megtámadott terület 5—6 héten át való víz alatt tartása; c) a tőke gyökérzetének homokkal történő borítása; d) a filoxérának ellenálló szőlőfajták telepítése. • A harmadik, ún. jogi bizottság keretében azok tanácskoztak, akik a kórokozó terjedésének megakadályozására intézményes garanciákat sürgettek. Javaslataikat az alábbi pontokban terjesztették kormányaik elé: 1. a kormány kapjon a törvényhozástól felhatalmazást arra, hogy a fertőzött területeken a birtokosok akaratától függetlenül, közigazgatási úton intézkedhessen; 2. a szőlőterületek állandó, intézményi úton történő ellenőrzésének biztosítása, a fertőzött területek helyének pontos feltérképezése; 3. a szőlészeti termékek belföldi, valamint nemzetközi forgalmának szabályozása, a csomagolási mód meghatározása; 4. a szőlészeti termékek forgalmának ellenőrzésére vámhivatalok kijelölése, valamint 5. az együttműködés érdekében a nemzetközi kapcsolatrendszer fenntartására alkalmas formák megkeresése. A konferencia határozatai megfelelő alapot nyújtottak egy nemzetközi megállapodás létrehozásához, de erre mégsem kerülhetett sor, mert egy esetleges szerződés aláírásához csak a magyar, osztrák, spanyol és svájci küldöttek kaptak kormányaiktól előzetes felhatalmazást. Ennek ellenére a résztvevők munkája és a közös álláspont megszövegezése jelentős sikerként könyvelhető el, mert az itt megfogalmazott határozatok alapelvként hosszú időre kijelölték a védekezés és az együttműködés főbb irányait. 24 A kórokozóval szembeni védekezés sikere megkívánta, hogy a Lausanne-i határozatokban rögzített rendszabályok minél gyorsabban megvalósuljanak. Ezért a svájci kormány még az 1877. év végén szétküldte meghívóit annak érdekében, hogy a következő évben az egyezményt megköthessék. 25 Az 1878. szept. 9-én Bernben összeülő konferencia résztvevői célul tűzték ki, hogy a különböző nézetek egyeztetése után minden állam a filoxera terjedésének megakadályozására azonos elvekre épülő törvényt alkosson. Tárgyalási alapul az előző évi megbeszélések nyomán a házigazdák által előterjesztett tervezet szolgált. A fertőzés további behurcolásától félő svájciak nagyon szigorú rendszabályokat alkottak, amelyek elsősorban Franciaország külkereskedelmi érdekeit sértették. Válaszul a francia küldöttek egy ellenjavasla84 Uo. OL, K 168. — 1877 — 5 — 55. A svájci kongresszus anyaga, dr. Victor Fatio előterjesztése. 25 OL, K 168. — 1879 - 5 — 725. - 30106. Aktajegyzet 1879.
