Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.
22 Balogh István terület védelmének központja ez időben Munkács vára volt. Ide rendelték a falvakban elszállásolt hajdú (gyalog) csapatokat is. 40 A feljegyzések hiánya miatt még megközelítőleg sem tudjuk meghatározni, hogy a szabadságharc utolsó hónapjaiban a legjobban megterhelt Szatmár megye mennyivel járult hozzá a katonaság és a menekültek ellátásához. Február végén Károlyi Sándor havi 2748 rhénes (2923 magyar) Et-tal terhelte meg a megyét. Ennek felét a jobbágyoktól, felét a nemességtől kívánták beszedni. Mivel a jobbágyoknak pénze nemigen volt, a pénzbeli kivetés ellenében 120 ökröt adtak, párját 20 Ft-jávai számolva. A kivetés öt nap alatti behajtására katonai karhatalmat rendeltek ki. Március folyamán még 500 mázsa húst (ez 250 ökörnek felelt meg) kellett beadni. 41 Március folyamán és április elején a békét előkészítő tárgyalások előfeltételei tisztázódtak. Március 14-én Károlyi letette a hűségesküt, április 4-én Komáromi György debreceni főbíró házában megfogalmazták a béke pontjait, és a következő napon megtárgyalták Kassa átadásának feltételeit. 42 A fejedelem az eltávozása előtt tervezett gyűlést, a Szatmár megye rendéihez Sztrijból írott levelében április 27-re tűzte ki. A színhely Huszt lett volna. Károlyi ezt a levelet megküldte ugyan a megyének, de a gyűlés helyéül Nagykárolyt, napjául pedig április 20-át jelölte meg. Ezzel a meghívóval együtt közölte még az I. József által a békeszerződés alapjául veendő ,,végleges elhatározást" (finalis resolutio). A megyei közgyűlés a nagykárolyi gyűlésre küldendő követeknek Klobusitzky Györgyöt, Ajtai Mihályt, Bárczay Zsigmondot, Böszörményi Lászlót és Gyulaffy László alispánt választotta, 43 A követekkel pontokba szedett utasítás szerint közölték a feladatukat: „a megye közönségének a kívánsága a boldogulását a békességre, s megcsendesedésre célzó utaknak és módoknak elkövetése által" való előmozdítása (2. pont). A Pálffy által közölt finális resolutióban nincs szó a vallás ügyéről. A békepontok közé ezért be veendőnek tartják a protestánsok vallásszabadságának a bécsi béke (1606) rendelkezései szerinti megerősítését és e pontokat gyengítő későbbi (1647: V. és 1685: XXV.) törvénycikkekben említett korlátozások eltörlését (3. pont). Az amnesztia értelmében a megyebeli fő- és kisnemesek a hadirenddel egyenlő elbánás alá essenek (5. pont). Az amnesztiát ki kell terjeszteni a háború folyamán elhalt nemesek özvegyeire és árváira, valamint a fejedelem személyére is (5—6. pont). Végül a nemesi előjogokon esett sérelmek orvoslására haladéktalanul országgyűlést kell összehívni. A küldötteknek kötelességévé tették, hogy a többi meghívottal egyetértésben törekedjenek a haza „annyi vihar által megtépázott és a közjólétnek oly veszélyes szirtjei között hányódó hajóját jó széllel biztonságos kikötőbe kormányozni, hogy mind a megzavarodott lelkek egyezsége, mind penig mindenek óhajtására hazánk minap óhajtott csendessége és bókéje a szövetkezett rendeknek, azok elöljáróinak nem csekély vigasztalásul visszahozandó legyen". 44 Köztudomású, hogy a béke aláírása április 30-án megtörtént. A következő napon, a még fegyverben álló mintegy 11 — 12 ezer főnyi kuruc sereg a majtényi mezőn letette a fegyvert. A Kassán állomásozó 5000 főnyi őrség is 40 IV. A. 501/a. 1711. febr. 23. 11. k. 200—201. fol. 41 IV. A. 501/a. 1711. febr. 21, 23, márc. 23. 11. k. 199, 200—201, 202. fol. 42 LuHnich Imre: A szatmári béke. Bp. 1925. 83 — 84, 95, 98 — 99, 128.; — Debrecen története, 2. k. 136. 43 IV. A. 501/a. 1711. ápr. 11. 11. k. 203-204. 205. fol. 44 IV. A. 501/a. 1711. ápr. 11. 11. k. 203-204. fol.
