Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Somkuti Éva: Levéltárak és épületeik Fejér megyében / 223–227. o.

224 Somkuti Éva korai birtoklási adat azt bizonyítja, hogy az épület középkori eredetű. A jelenleg folyó rekonstrukciós munkák fel is tártak a járdától kőpillérekkel induló sokszögű sarokerkélyt s a többi középkori maradványt. Az épület ebben a formában 1730 körül készült el középkori és barokk motívumokból. Megyeház funkcióját kb. egy évszázadig töltötte be. Miskey Istvánt az alispáni tiszt ségben Meszlényi János követte, aki ebben az épületben lakott már 1712-ben.

3 Az alispán megtelepedése az igazgatás és a bíráskodás székhelyét is meghatározta. Az épületnek egy kis szobájában helyezték el a megye kevés iratanyagát. A gondos őrzést az 1719/20. évi perceptori számadás bizonyítja: ,,az minemű két vas ajtót és táblát tétettem, ahol a Nemes Vármegyének actái és Prothocollumai tartatnak, költöttem 50 forintot."

4 Az épület Meszlényi birtokában volt, de a karbantartást a vármegye végeztette. 1750-ben az adószedő kőműves munkákért „pro reparatione Archivi Inclity Comitatus" 24 forintot fizetett. Az épületen belül a levéltár a tető alatti részen, tehát az első emeleten helyezkedett el, oda szereltettek védelmül vasrácsot az 1750-es évek elején.

5 1810-ben ezt az épületet Mihálykó András polgár vásárolta meg a váromegyétől. De még 1869-ben is laktak itt vármegyei tisztviselők, hiszen munkahelyük, az új megyeháza közel volt. Az új megyeház — ma István tér 9. sz. — 1807—1812 között épült fel a helybeli Johann Tegl ós Pollack Mihály terveinek felhasználásával Joseph Rieder és Andreas Walch irányításával. Több átalakítás ellenére ma is ebben a formában áll.

6 Ide mintegy 200 ifm. levéltári anyagot szállítottak át. A megyei levéltár helye ezzel jó másfél évszázadra eldőlt. Az alispán itt lakott, az igazgatás, sőt 1901-ig a bíróság is itt dolgozott. A megyei levéltár a földszint balszárnyán helyezkedett el, 1857-ben 2 levéltári iroda volt: a főlevéltárnok és a kezelő szobája mellett egy kis zárható folyosóval. Árvák irományait, intabulációs és extabulációs jegyzékeket, perlajstromokat, levelezést tároltak itt. A levéltári anyag zömét már ekkor padláson, pincében helyezték el, s ez a megoldás maradt a XX. században is. A városi levétár topográfiáját szintén a török uralom után kutathatjuk. 1688. máj. 19-én Kränzer Gábor, a Budai Kamarai Adminisztráció megbízottja nem tudta felettesei utasítását teljesíteni, miszerint a város aktáit és protocollumait vegye át és helyezze biztonságba: az anyag a hódoltság alatt elveszett. Már ekkor feltételezték, hogy az ország nyugati részébe került. Sopron város tanácsa ezt válaszolta 1698-ban a fehérvári magisztrátusnak: „Főhánattuk leveleinket, de az kegyelmetek városát illetőt nem találtunk köztük."

7 A magisztrátus eleinte valószínűleg a bíró házában ülésezett. 1690-ben Fehérvár lakossága felség-folyamodványban azt kérte, hogy adományozzon nekik a király — más szabad királyi városok példájára — egy házat tanácskozás céljára. 1694-ben az üléseket már „in domo senatoria" tartották.

8 A városi tanács épülete a mai Szabadság tér déli oldalán már az 1698-as telekkönyv 3 FML Székesfehérvár város tanácsának iratai. Népösszeírások III., Székesfehérvár város telekhivatalának iratai. Grundbuch der Innenstadt 1712. No. 73.; Fitz Jenő: Székesfehérvár. Bp., 1979. 52. 4 FML Fejér megye adószedőjének számadásai 1719/20. No 64. 5 Uo., 1750/51. No 66, 1751/52. No 75. 6 FML Belváros telekkönyve XIX. sz. eleje 134. sz., Fitz: i. m. 52. 7 FML. Acta pol. et. iur. fasc. 1. 1698. márc. 1. 8 Magyar Országos Levéltár, Budai Kamarai Adminisztráció, Memorialien u. Anbringen (E 282.) „S" No. 78. 1690.; FML. Prot. sess. 1694. márc. 16.