Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

A felsőfokú esti oktatás megindulása 1945 — 1947 219 árban pedig kezdődött a II. félév és ettől kezdve fennakadás nélkül folyt a tagozat munkája. A felvételi bizottság a budapesti bölcsészeti karra felvételi vizsga nél­kül felvett 128 jelentkezőt gimnáziumi érettségivel, 55-öt egyéb érettségivel és 20-at érettségi nélkül. A 203 felvett közül 145 (71%) tanári pályára, 58 (28%) tudományos intézetbe készült. Az eredeti elgondolás szerint magyar, történe­lem és földrajz szakot akartak indítani. Mivel pedig kétszakosság volt, az em­lített három szakhoz németet, franciát vagy angolt lehetett választani. Leg­többen magyar-történelem és a történelem-földrajz szakot vették fel. Miként a nappali tagozatiaknál, a tanárképzősök mellett voltak szabad bölcsészek (lélek­tan, társadalomtudomány, kultúrfilozófia, művészettörténet). A tanári kart úgy állították össze, hogy ebben 9 nyilvános rendes, 9 magántanár, 2 tanár­segéd és 5 előadó szerepelt. 26 * Most, 40 év távlatából megállapíthatjuk, hogy az esti tagozat megindí­tását igazolta az idő. Az egyetemek és főiskolák az esti oktatással egész sor olyan szakembert adtak az országnak, akiknek különben nem lett volna lehe­tőségük, hogy egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytassanak. Az esti tago­zat szervezése előtt sokféle aggály merült fel és hangzott el ezzel az oktatási formával kapcsolatban. A legsúlyosabb kifogás az volt, hogy megváltozik az egyetemi munka jellege. Minthogy az esti tagozat könnyebb lehetőséget ígér a diploma szerzésére, a súlypont átbillen erre az oldalra, és ez színvonalesést fog eredményezni. Az egyetemek legfontosabb feladata, a tudományok mű­velése, máris háttérbe szorult, mióta az egyetemek zömmel gyakorlati pályákra képeznek. Az esti tagozat célja viszont a minden ároni diplomaszerzés, és ennek érdekében a képzés teljesen a gyakorlati pályák vizsgáira való felkészí­téssé alakul át. A tudomány művelése visszaesik. Az oktatók kevéssé jutnak hozzá, hogy tudományos kutatással foglalkozzanak, és az ifjúságban nem tud­ják felkelteni az érdeklődést a tudományok iránt. Az esti munkástanfolya­mok, akadémiák általában mindenfelé inkább az önzetlen művelődés megszer­zését szolgálják, a nálunk tervezett esti tagozat viszont leszűkítve gyakorlati feladatokra képez. Azonkívül csak a nagy ipari központok munkásságának érdekét nézi, nem az egész munkásságot, a népi kollégiumok törekvéseit figyel­men kívül hagyja. Kiemelték, hogy a hallgatóság, amely lelkesen készül, látva, hogy a kereső foglalkozás mellett további fárasztó munka vár reá, kedvét veszíti, tömegesen abba fogja hagyni a tanulást. Csak kevesen fogják végigjárni az esti tagozat éveit és azok is csak egészséget aláásó rendkívüli munka árán. Ezek az aggodalmak jórészben túlzók voltak, és ha az esti tanfolyamok külön­féle szakterületeken nem is működtek egyformán, összességükben eredménye­sen látták el munkájukat. Az esti egyetemek működésében sok pozitív vonás ismerhető fel. A buda­pesti bölcsészeti karon pedig különösen az első évfolyamok munkájában a tárgyszeretet és tanulni vágyás olyan mértékben mutatkozott, hogy az okta­tókban is visszhangot keltett. Az igaz, hogy magasabb állás megszerzésére törekedtek a diplomával, de voltak, akik elvégezve az egyetemet, nem akarták elhagyni korábbi munkahelyüket, hanem megelégedtek azzal, hogy művelt­ségük szélesedik, látókörük tágul, emberileg többek lesznek, mint azelőtt. 26 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom