Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár dolgozói a Belügyminisztérium főhatósága alatt : fogalmazók, kezelők és szolgák, 1874–1922 / 195–208. o.
Az OL dolgozói a BM főhatósága alatt 203 ból: az országos levéltárnokból, az országos allevéltárnokból — vagy akadályoztatása esetén a rangban utána következő tisztviselőből — és a kezelő igazgatóból állana. 17 A szabályozás a javaslatnak megfelelő módon történt. 18 A gyakorlatban a hivataltiszti állásokra kiírt pályázatokra általában sok pályázat érkezett be. A vizsgán képesítettnek találtak közül az országos levéltárnok hármas jelölést terjesztett a miniszter elé. A miniszter mindjárt az első alkalommal (1879-ben) nem a Pauler által első helyen jelölt személyt, hanem a második helyen jelölt Karagyena Mihályt nevezte ki hivataltisztté. A vizsgát ugyan Karagyena tette le a legjobb eredménnyel, előző foglalkozásában azonban magatartása ellen kifogások merültek fel, ezért nem jelölte őt Pauler első helyen 19 . A vizsgák komolyságára jellemző, hogy 1882 márciusában volt olyan ügyvéd a vizsgázók között, akit a bizottság egyhangúlag nem képesítettnek minősített. 20 Az 1883. évi I. te. a kezelő tisztek számára a következő minősítést írta elő: ,,Az Országos Levéltár kezelő szakánál nyolc gimnaziális osztálynak bevégzése és a kezelési szakvizsgálatnak sikeres előzetes letétele kívántatik. Ezen szakvizsgálat tárgyai: a magyar, német és latin nyelvek, továbbá a jó és helyes írás." Az Országos Levéltár 1874. évi átszervezését megelőző idők kormányhatósági levéltáraitól örökölt személyzet egy része kezelői státusba került. Ezeknek természetesen nem kellett kezelői szakvizsgát tenniük, sőt Pauler, irántuk való kíméletből, többüknek meghagyta a korábban gondjaikra bízott kormányhatósági levéltár feletti felügyelet gyakorlásának jogát. Ennek folytán a fogalmazói és kezelői munkakörök teljes elkülönítésére még évtizedekig nem került sor, ami a tudományos munka szempontjából hátrányos volt és a kétféle személyzet közötti feszültségeket idézett elő. A kezelő tisztek és a fogalmazók közötti súrlódásokra példaképpen megemlíthetjük Csatth Ádám kezelő aligazgató esetét, aki 1893-ban, egy ügyintézés kapcsán, panaszt tett Komáromy András akkori fogalmazó ellen, hogy megsértette őt, és vele dölyfös és tiszteletlen módon bánt. Komáromy, védekezése során, általános jellemzést adott az Országos Levéltárban kialakult visszás helyzetről és kifejtette azt a véleményét, hogy ,,ha a helytartótanácsi és kancelláriai osztályokat az adminisztratív teendőkre hivatott kezelő igazgatók helyett kellő szakértelemmel és tudományos képzettséggel bíró fogalmazó szakbeli tisztviselők vezetnék [. . .] egyfelől a gyakran ismétlődő kanapépöröknek vége szakadna [. . .] másfelől intézetünk tudományos színvonala is kétségtelenül emelkednék." Felhozta erre a helytartótanácsi levéltár példáját, amelynek ,,a legnagyobb felületességgel kezelt s teljesen rendezetlen anyagát" dr. Illéssy János tette használhatóvá. ,,A kancelláriai osztály azonban — folytatta érvelését — előttünk, fogalmazók előtt még ma is terra incognita, s jelenlegi vezetője, Csatth Ádám kezelő aligazgató úrban a szakértelem és tudományos előkészültség teljes hiányát még gyakorlat sem pótolhatja." 21 Az 1893: IV. te. előkészítése során a Pénzügyminisztérium az Országos Levéltárban el akarta törölni a kezelő igazgatói állást. Paulernak azonban i7 OL—Y 1. — 1879 — I — 156 li2. 18 A m. kir. Országos Levéltárra vonatkozó . . . törvények és rendeletek, 22 — 23. 19 OL-Y 1. — 1879 - I — 156 1/2. 20 OL-Y 1. - 1881 - II — 2. 2i OL-Y 1. — 1888 - I — 99.
