Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.
168 odor Imre Az 1807-es országgyűlés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; a rendszeres munkálatok tárgyalása éppúgy elmaradt, mint a nemesi felkelés reformja. 47 Az időközben Ausztriában megvalósult katonai reformot (Landwehr felállítása) követően a magyar hadügy átszervezésének gondolata került előtérbe. Az uralkodó 1808. májusában felszólította József nádort, hogy tegyen javaslatokat a magyar honvédelem megújítására. 48 A nádornak a hadkiegészítésről és különösen — úgyis, mint főparancsnokának — a nemesi felkelésről kiforrott véleménye volt; javaslataiban azonban érthető módon az udvari állásponthoz is alkalmazkodnia kellett. Az önmagával kötött kényszerű kompromisszumot világosan tükrözi tervezete, amely alapelvként az egész népességre — papság és az állami tisztviselők kivételével — kiterjedő honvédelmi kötelezettséget jelöli meg. 49 Munkájának középpontjában a reguláris hadsereg kiegészítése, tartalék alakulatok felállítása, illetve az „inszurrekció intézményei" (InsurrectionsAnstalten) állnak. A terjedelem, melyben ez utóbbival foglalkozik, a kérdés jelentőségére és problematikusságára egyaránt utal. A nemesi felkelés feladatkörét három vonatkozásban jelöli meg: békeidőben az állandó hadsereg tartaléka, háborúban az ország védelmének letéteményese, emellett pedig a belrend biztosítója, pótszervezete (Sedentaire Insurrection) révén. 50 Külön tárgyalja tehát az ún. aktív inszurrekciót, illetve a tartalék szerepét betöltőt. A helyettesállítás és a pénzen való megváltás szokását ellenezve, az „aktív felkelők" sorába bevette a honoráciorokat, uradalmi tisztviselőket, diákokat, a kiváltságolt kerületek lakóit, a polgárok és parasztok egyetlen fiait, továbbá az iparosokat és bányászokat is. A felsoroltakat azonban nem szándékozott elegyíteni a nemesi alakulatokkal, hanem lakhely és anyanyelv szerint külön kívánta csoportosítani őket. A felkelés az ország határain túl szerinte sem használható fel, hacsak nem személyesen a király áll az élére. Ez esetben is — akárcsak a hadbahívásnál — a főparancsnok (nádor) megítélésétől függ felhasználásának módja. A tervezetből jól kivehető a nádor azon törekvése, hogy a felkelés jellegzetességeit, belső felhasználását, és nádori felügyeletét megtartsa. A taktikai engedmény, amit a határon túli alkalmazásban tett, korántsem volt mélyreható. Nem így alapvető újításai: a felkelés nem tűr felmentést, kiképzésére még békeidőben sor kerül és hogy végveszélyben a sorhaddal együttesen is alkalmazható. A lótszámgyarapítás érdekében a felkelési kötelezettséget a nem kiváltságolt rétegekre is kiterjeszti, elkülönítésükkel ugyanakkor biztosítja a felkelés nemesi jellegét. Az elaborátum ezúttal az uralkodó tetszését is megnyerte. I. Ferenc — az országgyűlés egybehívasát elhatározva — utasította a nádort, hogy az új honvédelmi rendszer bevezetése, illetve a rendek megnyerése érdekében bocsássa közre tervezetét. A nádor 1808 augusztusára készült 47 A hangulatról és lefolyásáról Wertheimer Ede: Az 1807-ik évi magyar országgyűlés. Sz, 1896. 293-309, 394-412. 48 JNÉ, 1/2. 171. 49 Über reserve und Landes-Defensionanstalten in Hungarn mit Bezug auf jene, welche für die conscribirten Erblande veranlasset werden sollen. JNI, III. 210 — 242. 50 Eszerint az inszurgensek egyik része bevetésre kerül, míg az idősebb körosztályok otthon maradnak (sedentaire: helyben maradó). 1848-ban is hasonló módon alakult át „mozgóvá" a nemzetőrség egy része.
