Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

162 odor Imre tek, akárcsak azon szándéka, amely az országos népösszeírás és a földmérés mögött meghúzódott. Tervei között az inszurrekció eltörlésének gondolata is komolyan felmerült. A magyar nemesség fegyverre kelésének „haszontalanul nyomasztó, s a mostani hadi körülményekhez legkevésbé illő" terhét — írja a császár — a nemesi jószágok összeírását követően az adóztatással kívánja felcserélni.

16 A magyar rendi alkotmányt alapjaiban támadó vállalkozás — mint ismeretes — a kíméletlen módszerek ellenére is megfeneklett, megtört a nemesség konok ellenállásán. Az uralkodói törekvés utórezgéseként látott napvilágot Keresztury József udvari ágens írása,

17 amely szintén az inszurrekció avultságán keresztül kérdőjelezte meg a nemesi előjogokat. A rendi álláspont védelmében a közhangulatot maga mögött tudó Bárdossy János szállt vitába Keresztury nézeteivel.

18 A polémia résztvevőinek álláspontja — természetszerűleg — jottányit sem közelített egymáshoz. A magyar nemesség adómentességének felszámolására irányuló kísérletek rendre hajótörést szenvedtek a rendi privilégiumok tengerén. A kudarcból is erényt kovácsoló udvar ugyanakkor a Magyarországra hátrányos vámintézkedések okaként — ekkor és a későbbiekben is — a nemesség adómentességét emelte ki, s erre hivatkozva a költségvetési egyensúlyt, illetve a kompenzációt e közvetett úton kívánta érvényre juttatni.

19 II. Lipót trónra kerülésével — mint ismeretes — alapvetően megváltozott a rendek és az uralkodó viszonya, a magyar társadalomban felszínre törő reformhajlandóság megértésre talált az udvarban. A társadalom egészét átfogó reform rendszeres és nyilvánvalóan hosszabb időt felemésztő kidolgozásának szükségessége ócsai Balogh Péternél bukkant fel legerőteljesebben. A „köznemesi — nemzeti program"

20 agitációja megbontotta a hadsereg fegyelmét,

21 a korona-díszőrségek szervezése és a nemesi felkelők helyenkénti kiállítása pedig már-már a nemzeti hadsereg megteremtésével kecsegtetett.

22 Az erőviszonyok megváltozása következtében azonban a köznemesség kénytelen volt lemondani tervének megvalósításáról, az alkotmány módosítását más úton igyekezett kicsikarni. Szövetségest keresve a régi rendi alkotmányhoz tért vissza, és immár királyi támogatással akarta a szükséges változtatásokat megvalósítani. A reform ügyét az 1790—91. évi országgyűlés sem képes felvállalni, de a sérelmek egybeszedésére és a legsürgősebb, halaszthatatlan reformok kidolgozására országos bizottságokat küldött ki.

23 16 II. József levele Pálffy gróf kancellárhoz (Kelt: 1785. dec. 30.) A részletet közli Fényes Elek: Magyar Ország Statistikája. I. Pest, 1842. 148. 17 Keresztury József: De veteri instituto rei militaris hungaricae ac speciatim de insurrectione nobilium ab anno 886 —1790. Bécs, 1790. 18 Bárdossy János: Animadversiones historico-eritico-polemicae in opus de insurrectione nobilium . . . Buda, 1792. 19 Valójában a nemesi adómentesség kiszakíthatatlan része volt a privilégiumok azon struktúrájának, melynek megbontása az udvarnak azért sem sikerülhetett, mert egy feudális állami és társadalmi rend fenntartása ilyen struktúra fenntartását igényelte. 20 A Balogh Péter féle tervezetet közli Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyűlés. Bp. 1907. I. 89. s köv. 21 A Graeven huszárezred tisztjeinek ügyét lásd: Marczali: i. m. II. 99. s köv. 22 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp. 1926. 18. s köv.; Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom 1790-ben. (In: Emberbarát vagy hazafi y) Bp. 1978. 83. s köv. 23 Mályusz: i. m. 119.