Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

Szabolcs és Szatmár megyék 1710 augusztus —1711 májusában 15 a marhák elhullottak. 1709 májusában, a fagyos szentek napjaiban ,,a nagy hóharmat a törökbúzának jobb részét elvette, dinnyét, tököt, mindenütt nagyrészint." Szaniszló Zsigmond nemcsak Szabolcsban, de Zemplénben is a gabona szűkéről, a megye pusztulásáról és a népek majd éhen hálásáról tudósít. 1710-ben a termés valamivel jobb lett, de a pestis pusztítása nem hagyott alább.

9 Ezekben az években a két megyét főleg az Erdélyből kiköltözött bujdosók ellátása terhelte. Az Aranyosszék, Fejér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Hunyad megyékből elmenekült sokezer főnyi tömeget 1707 októbere óta Szatmár megye négy járásában és Szabolcs megyében a kisvárdai és bátori járásban levő falvakban szállásolták el. A jobbágy telkeken álló istállókban, sütőházakban, a lakatlanul maradt és sebtében helyreállított lakóházakban kaptak fedelet, de sokan az erdőkön a szabad ég alatt tanyáztak. A menekülők nagyszámú igavonó és heverő állatot (szarvasmarhát, juhot) hoztak magukkal, némelyikkel 10—12 szolga is jött. Az első hónapokban még rendszeres ellátást is kaptak, az állataik a falvak közös legelőin legelhettek. Az 1707rol forduló tél enyhe és hótalan volt: „A marhák mind a mezőre jártak. Ha csak mi részben keményebb üdő lett volna, minden marháink megholtanak volna" — írja Szaniszló Zsigmond.

10 A fejedelem rendeletére a két megyébe elszállásolt menekülteket többször is összeírták, mert a megyék ezek alapján látták el őket élelemmel és takarmánnyal. Ezekből az összeírásokból csak egyet ismerünk. Szabolcs megye 1708 januárjától április végéig havonta 1654 orális (élelembeli) és 669 equilis (takarmány-porció) adására volt kötelezve. Szatmár megye 1707. november 30-án a Kolozs megyei és Kolozsvár városi bujdosókat összeírta. Ezek és a kincstári hivatalnokok családtagjaikkal és cselédeikkel együtt 1694-en voltak, 970 lóval, 1770 ökörrel és 263 fejős tehénnel. Szaniszló Zsigmond, Torda város hadnagya 1709-ben Madán és ópályiban (ezek akkor Szatmár megyében voltak) tizenegy személyre, négy lóra és tizenhat ökörre kapott ellátást. ,,Több marháimra quártélyt nem adtak."

11 A fejedelem 1708. február 8-án Tasnádon mustrát (szemlét) tartott a bujdosók felett, és katonai szolgálatra alkalmasokat fegyverviselésre kötelezte. A többiek sorsát a szövetkezett rendek tavasszal összeülő gyűlésére halasztotta és addig meghagyta a megyéknek, hogy ,,őket a magok quartélyában háborgatni, vagy onnan kimozdítani ne engedje".

12 1708 őszén, a rendszeres téli ellátás érdekében a beszállásoltakat falunként összeírták, hogy a megyék élelmezésükről és igavonó jószágaik takarmányozásáról rendszeresen gondoskodhassanak. Az élelmet (húst és gabonát), a takarmányt a falvakra történő kivetés alapján a járásbeli szolgabírák szedték be, s a menekültek mellé rendelt megyei kommisszáriusok osztották szét. A heverő marhák számára — míg a legelőre járhattak — a szállásadók nem 9

TT. 1890: 502-503, 756 — 757, 761 — 763; IV. A. 1/b. 1710. szept. 10. Fasc. 11. no. 13.; — ,,Az szegény ember elholt a mostani, Istennek itéletibül. Sok hadak bentléte. Elfogyott az nemes vármegye." Uo. IV. A 501/a. 1710. aug. 16. 11. k. 180. fol.; — Dobot, Téglást, Pócsot, Egyeket a lakosok elhagyták, míg haza nem térnek, felmentik a contributio alól. Uo. IV. A. l/a. 11 k. 27. fol. 10 TT. 1890: 325-327, 493, 498; - IV. A. 501/a. 1708. máre. 15. 75-80. fol. 11 TT. 1890: 755, - IV. A. 1/b. 1708. jan. 3. Fasc. 9. no. 12.; - IV. A. 501/a. 1708. jan. 10. 11. k. 57-62. fol. 12 TT. 1890: 493-495.; — IV. A. 1/b. 1708. ápr. 28. Fasc. 9. no. 12.