Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Lakos János: A „Generális” bukása : adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz / 147–158. o.

152 Lakos János Semmi jele tehát annak, hogy Tisza ezidőtájt a lemondás gondolatával foglalkozott volna. Ellenben január folyamán mind érezhetőbbé vált a kormányfő helyzetének romlása. Podmaniczky Frigyes szabadelvű pártelnök, Tisza egyik hű „mamelukja" január 2-án ezt írta naplójába: ,,Tisza Kálmánnak ma már minden szavát kritika alá veszik, éspedig három oldalról: a) az ellenzék részéről, b) az őt alattomosan gyűlölő udvari (aulicus) körök részéről, c) s végre még a mi saját pártunk örökösen pletykázó s okoskodó titkos elégedetlenéi részéről."

21 A kabineten belüli romló légkört bizonyítja Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter Szőgyény-Marich László külügyminisztériumi osztályfőnökhöz írt január 18-i levele, amely az uralkodóhoz is eljutott.

22 Szilágyi ebben szólt az ellenzéki pártok várható viselkedéséről a közeljövő országgyűlési vitáiban. Szerinte Apponyiékat a honossági ügy nemigen érdekli, ők — bármi történik is — folytatják személyes támadásaikat Tisza ellen; a szélsőbal viszont mindent megtesz majd Kossuth érdekében, s el kívánja érni, hogy a honossági novellát a költségvetés letárgyalása után azonnal napirendre tűzzék. Irányi ezzel kapcsolatban kijelentette neki: ha Tisza nem teljesíti ígéretét, ,,az árulás és a szószegés vádját fogják a fejéhez vágni, [. . .] s vele minden privát és közéleti érintkezést megszakítanak." (Tisza később valóban megígérte a Házban, hogy a honvédségi törvényjavaslat letárgyalásáig igyekszik benyújtani a honossági novellát.) Számunkra a legfontosabb Szilágyi következő közlése: ő és minisztertársai nem ismerik a miniszterelnök szándékait, „de a legkevésbé sem kétlem, hogy a kabinet az újévi beszéd értelmében fog dönteni." Tisza a február 12-i minisztertanácsban fedte fel kártyáit. A kabinet ekkor tárgyalta meg Teleki Géza belügyminiszter előterjesztését az 1879: L. te. módosítása tárgyában. Az előterjesztés a 31. §-ra nézve nem tartalmazott módosítási javaslatot.

23 Tisza — miután összefoglalta az üggyel kapcsolatos képviselőházi nyilatkozatait — megtette indítványát ezen § kiegészítésére. A minisztertanácsi jegyzőkönyv így rögzítette szavait:

24 a §-ba visszaható erő nélkül,,[. . .] felveendő volna, hogy a 10 évi távollét folytonossága megszakítottnak tekintendő, ha a távollevő időközben [. . .] valamely törvényhatóság vagy törvényhatósági joggal felruházott város által díszpolgárrá választattott s ő e választást elfogadta, a törvényjavaslat indokolásában megmondatván, hogy a kormány e §-t eddig is így értelmezte, de miután e részben más nézetek is nyilvánultak, e meghatározást a jövőt illetőleg a törvénybe is felvette, hogy e tekintetben minden kétség kizárva legyen." Ezen kívül a § még megtoldandó azzal, hogy a távollét által „a hazában reá hárult törvényes kötelezettségek alól mentességet magának nem szerez" [Kiemelés tőlem — L. J.] Tisza tehát egy olyan megoldási módozattal állt elő, amely — a szószegés vádját kivédendő — érvényesítette ugyan a november 22-i nyilatkozatában foglaltakat és a 31. § módosítására tett ígéretét, de úgy, hogy a módosítás az uralkodót és az ország alaptörvényeit ismételten megtagadó Kossuthra ne legyen vonatkoztatható. Nyilvánvaló ugyanis, hogy „a hazában reá hárult törvényes kötelezett21 Podmaniczky, I. 23. 22 Másolata: MÓL — Pápay István iratai (A továbbiakban: I 34.) — Hivatali iratok, 1890. 23 A javaslatot lásd: MOL — Miniszterelnökség, központilag iktatott ós irattározott iratok (K 26.) — 1890 — 498. 24 MOL K 27. - 1890. február 12. 2. pont.