Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

BALOGH ISTVÁN SZABOLCS ÉS SZATMÁR MEGYÉK A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC UTOLSÓ ÉVÉBEN (1710 AUGUSZTUS—1711 MÁJUS) A Rákóczi szabadságharc utolsó nagyobb csatája 1710. január 22-én Romhánynál (Nógrád m.) zajlott le. A csatát mind a két fél győzelemnek tartotta, de ettől fogva a felkelők kezében levő terület állandóan kisebbedett. A fejedelem által az óv nyarára tervezett dunántúli hadjárat a helyi sikerek ellenére is eredménytelen maradt. Felsőmagyarországon Érsekújvár még a kurucok kezén volt, a vár őrségének ellátására szervezett kétszeri hadművelet ellenére szeptember 24-én a császáriak kezére került.

1 Erdély lényegében már 1708-ban elveszett. A fejedelem sokezer híve már 1707 végétől családostól, cselédestől, nagyszámú igavonó ós heverő marhával bujdosóként Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung megyékben keresett menedéket. A szabadságharc utolsó évében az uralkodónak meghódolt Erdély északi határa Nagybányától a Meszesen, Szilágysomlyón, Nagyváradig húzható vonallal jelölhető meg. Várad a szabadságharc során végig császári kézen maradt. A császári sereg 1709 augusztusában Szatmárnémeti alatt, a Kraszna és a Berettyó völgyen haladva akadálytalanul láthatta el a váradi őrséget utánpótlással.

2 A szabadságharc pénzbeli támogatása és hadi felszerelése szempontjából nélkülözhetetlen felvidéki városok (Késmárk és Lőcse) már az év első felében császári kézre kerültek. A szabadságharc utolsó városi támogatói közül a Felvidéken Kassa és Eperjes, a Tiszántúlon Debrecen jöhettek számításba. Kassa hűségét mintegy 2000 főnyi kuruc őrség biztosította, Debrecenben az átvonuló csapatokon kívül állandó őrség nem volt, a város már 1710 márciusában bejelentette meghódolását a váradi parancsnoknak.

3 A fejedelem a hadműveleti bázisnak szánt terület védelmére Sarkad, Szolnok, Eger, Ónod erősségeire támaszkodó védővonalat próbálta kiépíteni és a megmaradt gyalogságot Munkács központtal a Tisza és a Beszkidek közé eső területre vonta össze.

4 Itt volt három erősség, mindhárom a Rákóczi birtokokon: Sárospatak, Munkács és Ecsed. A fejedelem rendeletére Vay Ádám, az udvari hadak marsallja 1710 tavaszától lázas munkával kezdte Ecsedet 1 Rákóczi Ferenc emlékiratai. (Ford. Vas István) A továbbiakban: Rákóczi emlékiratai. Bp. 1948. 192 — 199. 2 Erdély története három kötetben. II. köt. Erdély története 1606-tól 1830-ig. Szerk.: Makkai László, Szász Zoltán. Bp. 1986. 916 — 917.; Szaniszló Zsigmond naplója. Történelmi Tár. (A továbbiakban: TT.) 1890: 796. 3 Debrecen története. II. köt. 1693 — 1849. Szerk.: Rácz István. (A továbbiakban: Debrecen története) Debrecen, 1981. 138. 1 Rákóczi emlékiratai. 200—201.