Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

Kecskemét társadalma 1770 táján 137 ÖSSZEGZÉS Mária Terézia rendelete alapján készített, az ország demográfiai mozgását figyelemmel kísérő és dokumentáló összeírások jó lehetőséget nyújtanak a statisztikai elemzések számára. A Kecskeméten fennmaradt összeírás és a vele egykorú, részben hozzá kapcsolódó feljegyzések segítségével a hatalmasra duzzadt mezőváros társadalmáról és mindenekelőtt demográfiai állapotáról, változásairól olyan rekonstrukciót készíthetünk, amelyhez hasonlót a korábbi, és több évtizedes időközben a későbbi írásos emlékek sem tesznek lehetővé. A József kori összeírást másfél évtizeddel megelőző conscriptio sok tekintetben eltér attól, így egy egészen más sávban biztosítja ismereteink bővítését. Ellentétben az 1787-es összeírással, nem alkalmazkodott mereven egy központilag meghatározott fogalomrendszerhez, hanem a helyi fogalmak, a helyi sajátosságok alapján történt a felmérés. Ebből adódóan a központilag megadott tematikán belül a valóságot több téren jobban rögzítő adatok állottak össze, amelyek lehetővé teszik, hogy a több mint kétszáz évvel korábbi állapotokat pontosabban rajzolhassuk meg. A város vallási megoszlása az arányok nagyságrendjét tekintve még nem érzékeltetheti a változásokat. Az itt élők csaknem 62%-át katolikusok alkották. A város lakóinak vallási megoszlására vonatkozóan a korábbi évszázadokból csak becslések állnak rendelkezésünkre. Valószínűnek látszik, hogy a protestantizmus kialakulását követő évtizedekben itt is a luteránus, majd a református vallásúak kerültek túlsúlyba. Kecskemét viszont sosem vált olyan egyértelműen protestáns várossá, mint a szomszédos Nagykőrös vagy Kiskunhalas. Mivel a ferences rendi szerzetesek a hódoltság idején is jelen voltak a városban, a katolikusok száma a XVII. században is mindvégig számottevő volt. A pontos arányokról nincs megnyugtató adatunk. Tény, hogy a bíró választás és a magisztrátus többi tisztségviselőinek megválasztásakor egyfajta paritás érvényesült. Nem lehetetlen, hogy a Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekben a migráció hatására a katolikusok száma nagyobb arányban nőtt, mint a Kálvint követőké. Az első olyan adatsorok, amelyek a lakosság nagy hányadára pontosabban utalnak, 1771 tájáról valók. Az összeírás alapján is csak a gazdák vallási hovatartozását lehet megnyugtató módon tisztázni. Esetükben a katolikusok a 15 éven felüliek között 61,8%-ot, a reformátusok 38,2%-ot alkottak. Mivel a zsellérek a lakosság jóval kisebb hányadát képezték, és a katolikusoknál, illetve a reformátusoknál levők aránya jelentős eltérést a gazdákhoz képest nem mutat, a fenti százalékos megoszlást valósnak fogadhatjuk el. A városon belül a két nagy felekezeten kívül csupán elenyésző számban voltak evangélikusok. Az ortodox rítusú görög kereskedők családjukat nem hozhatták magukkal, így a város demográfiai mozgását alig érintették. A zsidó vallásúak számára is csak a következő években tette lehetővé a magisztrátus a letelepedést. A korábbi évtizedek feljegyzései alapján is egyértelmű volt, hogy a nemesség a városon belül elenyésző volt a lakosság egészéhez képest. Gazdasági túlsúlyra sem tudtak szert tenni. Ezen összeírás alkalmával ellenszegülésük miatt nem kaphatunk a néhány tucatnyi családot alkotó rétegre vonatkozóan elfogadható képet. A korábbi és a későbbi évtizedek adóösszeírásai alapján viszont megállapítható, hogy vagyonuk struktúrája, nagyságrendje nem tért el a számban sokszorosan nagyobb gazdákótól, akik jogilag jobbágyok voltak. Tekintettel arra, hogy nem képeztek a városon belül elkülönült osztályt, hanem