Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Horváth Lajos: Adatok Wesselényi Ferenc nádor pecséthasználatához / 99–104. o.

HORVÁTH LAJOS ADATOK WESSELÉNYI FERENC NÁDOR PECSÉTHASZNÁLATÁHOZ Pest-Pilis vármegye főispánja — a XIV. századi előzményektől kezdve, amikor a két megye közös közgyűlésein a nádor elnökölt — a XV. századtól már az ország mindenkori nádora volt. A XVI. században Fejér vármegye Solt székével bővült Pest-Pilis vármegye, melyet a török hódítás szakított le Fejér megye testéről és taszított Pest-Pilis vármegyéhez. A XVII. században különösen Wesselényi Ferenc nádor — mint jó gazda — tevékenysége hagyott nyomot a vármegye történetében. Most csak egyetlen intézkedését említve például, az 1659. évi LXXVI. te. rendelkezett Pest-Pilis-Solt vármegye címeréről és pecsétjéről, melynek alapján a megye még ebben az évben használatba vette első megyei, arany tipáriumát, köriratában Wesselényi Ferenc nevének hálából való feltüntetésével. Ugyanis a megye címerét és pecséthasználati jogát a nádor eszközölte ki az uralkodónál.

1 Ebben az időben a török elől területéről elmenekülni kényszerült megyehatóság többnyire Fülek várában működött. Wesselényi Ferenc nádor és Pest-Pilis-Solt vármegye közvetlen kapcsolatára bő forrást ad Borosy András a megyei congregatiók és sedriák ülési jegyzőkönyveinek regesztáival.

2 A nádor-főispán és a vármegye közvetlen, szoros kapcsolatából adódóan természetes, hogy Wesselényi Ferenc elveszett pecsétnyomóiról elsők között Pest-Pilis-Solt vármegyét értesítette, de hasonló levelek mehettek a többi vármegyéhez is. A nádori pecsétnyomók elvesztése A nádor-főispán 1663. október 22-én Pest-Pilis-Solt vármegyéhez írt Murány várában keltezett levele ismerteti a pecsétnyomók elvesztésének körülményeit. „Ide Muranban jövő utunkban tegnap előtt az Secretariank szekerirül az Authenticus és Potens pecsétink, s felyes Leveleink egy Ladaczkaval együt szerencsétlenül el vesztek; mellyékkel legh utóbb Sztricsény varunkban is presentis bizonyos Expeditiokat pecsétteltettünk; kit mi (ne talantan az által valami hamisságh jövendüben keővetkeznék) kegkk [kegyelmeteknek] igen tempestive akarank tuttara adnunk, hogy ha valaki a dato p[rae]scripto azon el veszet kétt peczétünkkel élni, vagy valami practicat indítani akarnais, tehát az kgk [kegyelmetek], 1 Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381 — 1876. Bp., 1982. 13. 2 Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. I—II. Bp., 1983, 1984. 7*