Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Antall József–Kapronczay Károly: A Budapesti Királyi Orvosegyesület Levéltára, mint a hazai orvostörténetírás forrása / 5–12. o.

A Budapesti Kir. Orvosegyesület Levéltára 9 A második világháború idején az Orvosegyesület 1944 októberéig működött. Budapest ostroma idején székháza súlyos károkat szenvedett. Értékes múzeumát, levéltárát és könyvritkaságait a Magyar Nemzeti Múzeum pincéjében helyezték el, itt vészelte át a legnehezebb heteket. Az Orvosegyesület 1945 májusában kezdte el ismét tevékenységét: megválasztotta ideiglenes tisztikarát. A következő évben vezetőséget, elnökséget választottak, megkezdték előadásaik sorozatát, de hasonlóan a többi tudományos orvosi társasághoz 1947-ben őket is feloszlatták. A felszámoló bizottság vagyoni vonatkozásban még 1948-ban is tevékenykedett. Az Orvosegyesület székházát az Országos Orvosi Dokumentációs Központ kapta meg, amely — helyhiányra hivatkozva — az egyesület közel 40 ezer kötetes könyvtárát az egyetem orvosi karának kívánta átadni. A közben egyetemmé átszervezett orvosi kar csak igen korlátozott mértékben vett át könyveket e gyűjteményből, zömét az akkor megalakult Országos Orvostörténeti Könyvtárnak engedték át. A könyvanyaggal együtt került át — fokozatosan — az egykori Orvosegyesület értékes irattára, orvostörténeti gyűjteményei, amely alapját képezte a hazai orvos- és gyógyszerészettörténet szakterületét felölelő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár szakgyűjteményeinek. Szaklevéltári jogállásunkat 1972-ben kaptuk meg. Feladatunk a nem érdekvédelmi orvos- és gyógyszerészettörténeti levéltári anyag gyűjtése, feldolgozása és a kutatás biztosítása, elősegítése. A Szaklevéltár értékes törzsanyagát képezi az Orvosegyesület levéltára. A Budapesti Királyi Orvosegyesület Levéltárának története Az Orvosegyesület 1837. október 14-én kelt alapszabályzata (1842-ben hagyták jóvá) kimondta, hogy az egyesület minden üléséről jegyzőkönyvet kell felvenni, melyet az utókornak meg kell őrizni. Ezeket a mindenkori elnök és a jegyző hitelesíti; a lényeges levelezés és az Igazgató Tanács irataival együtt a jegyző rendezi és őrzi. Az 1837—1848 közötti időszak összes jegyzőkönyvét „Az ülések jegyzőkönyvei" címet viselő kötetekbe másolták. Megőrizték az eredeti jegyzőkönyveket is, valamint az e kötetekbe bemásolt levelezést is. Ezekkel együtt tárolták a teljes levelezést, taglistákat és a kiadott körlevelek másolatait. A levéltárat (irattárat) 1837. október 14-től az egyik alapító — Mokissinyi Mihály — pesti, Alsó-Dunasor 50. sz. alatt levő, ún. Staffenberger-házában őrizték, majd 1845-től különböző bérelt helyiségekben, amelyek éppen az Orvosegyesület otthonát képezték. 1866-tól — a megnövekedett taglétszámra való tekintettel — a Magyar Tudományos Akadémia biztosított két nagyobb helyiséget az Orvosegyesület hivatali szervezetének; előadóteremül az Akadémia különböző termeit használhatták. A rendelkezésükre bocsátott két helyiség kisebbik szobájában tárolták a könyvtárral együtt a már 71 iratcsomót képező levéltárat is. Az anyagot — a jegyző felügyelete mellett — az Orvosegyesület fizetett tisztviselője kezelte. Ez az állapot 1891 decemberéig állt fenn, amikorra elkészült — igaz csak egy év múlva avatták fel hivatalosan — az Orvosegyesület reprezentatív székháza a mai Szentkirályi utca 21. sz. alatt. (Az épületet 48 ezer forintért vásárolta meg az Orvosegyesület a Fischl L. és G. Részvénytársaságtól, és az egyesületi céloknak és feladatoknak megfelelően átalakították.) Az épületnek abban a földszinti helyiségében helyezték el az Orvosegyesület mintegy 10 iratfolyómé-