Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

9 6 Halász Imre B. A megye területének, mint közigazgatási egységnek kialakulása Zala megyének 1849-ig hat járása volt: a tapolcai, a (zala)szántói, a kapornaki, a (zala)egerszegi, a (zala)lövői és a csáktornyai járás, melyet — földrajzi helyzete miatt — Muraköz néven emlegettek a megyegyűléseken. (3. számú térkép)

32 A kelet—nyugat irányban elnyúló vármegyének nagy kiterjedésű, általában észak—déli fekvésű járásai voltak, melynek központja csak ,,nevét adta" a járáshoz, mert közigazgatásának és bíráskodásának vezetője a főszolgabíró, általában saját kúriájából igazgatta a rábízott közigazgatási egységet, de gyakran úton volt a járás valamelyik helységébe, ahová hivatalos ügyei szólították. Ugyanígy végezték munkájukat az alszolgabírók is vidékeiken. Zalaegerszegen, Csáktornyán és Tapolcán volt csak olyan épület, ahol valamilyen közigazgatási hivatal működött.

33 1849-ben a Muraköz Szlavóniához csatolásával jelentős területet hasítottak ki Zala megyéből: a Dráva és a Mura határolta, mezőgazdaságilag jelentős, jól termő területet. Ennek hatása a későbbiekben Nagykanizsa és környékének élelmiszerellátásában mutatkozott meg. Arra nincs konkrét adat, hogy a lakosság hogyan viszonyult a változáshoz, de midőn az akkor hivatalban lévő két alszolgabírót, Bogdán Györgyöt és Gábelics Imrét 1849. december 13-án utasította a megyefőnök, hogy a náluk levő hivatalos iratokat adják át Várasd vármegyének, s az ottani megyehatóságnál érdeklődjenek, hogy hivataluk megszűnt-e, mert erre vonatkozólag Zala megye főnöke sem utasítást, de mégcsak útmutatást sem tud adni, a két alszolgabíró hűségnyilatkozattal is felérő válaszlevelében Zala vármegye kezébe teszi vissza hivatalát, mondván, a megye megbízásából kapták, ők a megyét szolgálták, hivatalos irataikat Zala megyének hajlandók csak átadni. Ezt később meg is tették.

34 Windisch-Grátz katonai kormányzata idején merült fel először, hogy a vármegyei tisztikar a királyi biztos közbenjárását kérje a Muraköz visszacsatolása érdekében, de ez ügyben akkor felterjesztés sem történt, később pedig úgysem lett volna értelme — s meg sem merte kísérelni senki ennek felvetését a Bach-rendszer idején. A definitívum bevezetése előtti határkorrekciónál szóba sem került. (Az Októberi Diploma kibocsátása után Zala vármegye újjászervezése hosszú heteket késett, ugyanis a vármegye közönsége feltételként Muraköz visszacsatolását követelte. Végül 1860. december elején megindultak az előkészítő tárgyalások és 1861. márciusában Zala megye ismét kiegészült a több mint egy évtizede elcsatolt területtel.

35 A megye egészét érintő változáson kívül jelentős a megyehatáron belül történt, a járásokat érintő változtatás. Az 1849 előtti járásokból csak hármat (a zalaegerszegit, a nagykapornakit és a tapolcait) hagytak meg. A területileg kisebb megyében is hat járást hoztak létre. A már említett három járáson kívül kialakították a sümegit, az alsólendvait és a nagykanizsait.

36 (4. számú térkép) •. 32 ZmL. IV. 1. a. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1847. június 14. 33 Uo. 34 ZmL. IV. 151. XVI. 1849-50. 35 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Budapest, 1967. 205. ™ZmL. IV. B. 102. a. 5.