Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - IRODALOM - Vass Előd: Somogy megye múltjából. (Levéltári évkönyv 15.) Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1984 / 181–183. o.

182 Irodalom BORSA IVÁN „Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje" című forrástanul­mánya a kötet egyik legértékesebb munkája. Somogy vármegye az egyetlen nemesi megyeszervezet, amelynek címerét 1526 előttről ismerjük. A megye címerének aprólékos tudományos feldolgozása nemcsak a megye történetének, hanem a heraldikai tudomány­szaknak is újabb kimagasló teljesítménye. Ez a címereslevél 1498. január 6-án Budán kelt II. Ulászló király adományából, Somi Józsa temesi ispán és alsómagyarországi­főkapitány, valamint Butkai Péter Somogy vármegye ispánja kérésére. A szerző az okle­vél teljes latin szövegét, annak pontos magyar fordítását, valamint az eredeti oklevél fakszimile másolatát is közli. Borsa a vármegye első pecsétjéről megállapítja, hogy azt II. Ulászló király fent említett kiváltságlevele ismerte el. Általában az akkortájt működő vármegyék pecséthasználata újszerű körülménynek számított, ezért fenti oklevelünk korszakváltást jelentett. A nemesi vármegyék pecséthasználatának XIII—XV. századi gyakorlatát Borsa Iván úgy tekinti át, hogy közben olvasóinak középkori oklevélkiadá­sunk sok lényeges pecséttani és ökle vél tani mozzanatát feltárja. KOMJÁTHY MIKLÓS „A somogyi konvent II. Ulászló kori oklevelei az Országos Levéltárban" című, immár tizenkettedik közleménye az 1502. február 20. és 1519. augusz­tus 13. között kiadott oklevelek regesztáit adja. A tanulmányban szereplő somogyvári konvent 1502 után kiadott oklevelei a konvent hiteleshelyi működése folytán keletkez­tek, és hatalmaskodási, zálogbaadási, valamint birtokcsere ügyeket tartalmaznak. Az ok­levelek a somogyi falvak településtörténetéhez nagyon fontos adatokat őriztek meg, ezért Komjáthy Miklós tizenkét oklevélregeszta-közleménye alapján Somogy megye középkori településtörténetét sok részletében újra kell majd írni. BORSA IVÁN „A szenyéri uradalom a török időkben" című forráspublikációja ezúttal az esztergomi főszékesegyház káptalanjának őrzésében megmaradt iratokat veszi vizsgálat alá. A szenyéri uradalomra vonatkozó, 1254-től fennmaradt okleveles anyag közlését az Évkönyv 9. és 10. kötetében kezdte meg a szerző, az uradalom magvát, vala­mint a szigetvári uradalmat megalapító Antimus család történetének részletes feldolgo­zását pedig az Évkönyv 11. kötetében tette közzé. A megőrzött oklevél- és iratanyag lehetővé tette a szenyéri uradalom kialakulásának Mohács előtti vizsgálatát oklevéltani és levéltári szempontból, és az erről készített tanulmányát Borsa Iván a Mályusz Elemér Emlékkönyvben jelentette meg. KNÉZY JUDIT „Somogy 18. századi táplálkozástörténetéről" című tanulmánya a „köznép asztalára került ételeket tárgyalja. A szerző kifejti, hogy táplálkozási szokások adott társadalmi és csoportkapcsolatokat tükröznek: az étellel, itallal való fizetések, a céhek közös, valamint a jobbágyok és elöljáróik ünnepi étkezései, egyházi ünnepekhez kapcsolódva a faluközösségek rendjében zajlottak le. Az Évkönyv szerkesztője KANYAR JÓZSEF „Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777 — 1868)" című tanulmánya a magyar népoktatás első, 1777. évi orszá­gos hatáskörű állami szabályozásától az 1868. évi népoktatási törvényig eltelt kilenc évtized iskolai helyzetét vizsgálja. A szerző történelmi eseményeket és statisztikai ada­tokat ügyesen összekapcsolva mutatja be témáját. KIRÁLY ISTVÁN „Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt" című tanulmányában a tulajdon- és gazdaságtípus-kutatást az uradalmak és parasztgazdaságok viszonylatában párhuzamosan végzi. A föld birtoklásában — a szerző megállapítása szerint — az 1848 utáni arányok megmerevedtek, de a termőterüle­tek hasznosításában az uradalmak és a parasztgazdaságok esetében egyaránt nagy változá sok zajlottak le. A szántóterület 25 — 30 százalékkal nőtt meg az erdők és rétek rovására. Az állatállomány minőségi és számszerű változása Somogyban a vonóerő és eszközök átalakulását jelentette. Az uradalomban az ökör vonóerő maradt, de a paraszt­gazdaságokban a ló szerepe emelkedett. A parasztgazdaságok Somogyban gyorsabban szerelkeztek fel vaseszközökkel, s az állati erejű kisgépesítésért is többet tettek az uradalmaknál. L. NAGY ZSUZSA „Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között" című tanulmányában e rétegfogalmak pontos meghatározását végzi el. A korszakban a kisiparosság ós a kiskereskedők számaránya emelkedett. A szerző a nemek, az anyanyelv szerinti megoszlást, a különböző kategóriájú vállalatok adatait kilenc táblázatban mutatja be. TILKOVSZKY LÓRÁNT „A magyarországi Szociáldemokrata Párt és a hazai német nemzetiség az 1930-as években" című tanulmánya elején röviden megállapítja, hogy 1920 után a területi változások hatására Magyarországon a korábbi 2 milliós német kisebbség félmillióra csökkent. Az MSZDP, Országos Német Bizottságát továbbra is fenntartva harcolt a német kisebbség jogainak érvényesítéséért. Az MSZDP pártkong­resszusain a német kisebbség helyzetével minden esetben foglalkoztak, 1935 után pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom