Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

64 Iványosi-Szabó Tibor az úriszék munkájában résztvevők számára a körmöci aranyak mellett 24 hollandi aranyat is kifizettek.

17 1742-ben a másodbíró az alábbiakat rögzíti: ,,Rusa Tomaskovics Györgynek 347 vég abáért attam 751 Bf-t és 47 kr-t, mely summa pénz 181 hollandus aranyakbul tölt volna ki, ha jó mértékűek lettek volna, de mivel hej anyósak voltak, 8 hollandus arannyal kellett pótolnom, mellyek 33 f. 20 den. tettek."

18 Előfordulásuk a következő évtizedekben is viszonylag ritka, bár egy-egy alkalommal jelentős összeget is képeztek. Mindenképpen figyelemre méltó viszont az a tény, hogy az esetek jelentős hányadában a két egyház gondnokának elszámolásai, feljegyzései rögzítették forgalmukat. Tekintettel arra, hogy ezek az esetek nagy részében a különféle alamizsnából, végrendeletek révén és az egyházi szolgáltatások során jutottak e pénzekhez, a viszonylag széles körű elterjedtségét érzékeltetik. Ugyanezt támasztja alá az a tény, hogy 1747-ben a székbíró ad 10 holland aranyat a katolikusok gondnokának, aki ugyancsak a legszélesebb tömegekkel tartott gazdasági téren kapcsolatot. A legkésőbbi feljegyzés is megerősíti, hogy közkézen forogtak e veretek. 1774-ben Nánási József né, Veresmarti Mária végrendeletének 4. pontja rögzíti: „Vagyon otthon a ládámban 12 hollandus aranyak."

19 A különféle pénzek, nemesfém tárgyak között őrzött aranyak az irántuk megnyilvánuló bizalom révén szolgálhatták a paraszti felhalmozást. A holland aranyok értéke a kb. három évtized alatt lényegében nem változott, folyamatos értéknövekedés vagy csökkenés nem mutatható ki. Mivel finomsága eltért a körmöci és a császár aranyétól, annál néhány dénárral kisebb értékben fogadták el. A legelső feljegyzés szerint 497 dénár értékben kapta Széplaki György. Miként föntebb utaltunk is rá, ugyanebben az évben a 83 holland aranyat 237 tallér, 3 garas és 27 dénár értékben számolták el. Itt nem lehet vitás, hogy a garas esetében 30 dénár értékű számítási pénzről van szó, és nem a háromkrajcárosról. így az egy aranyra jutó érték: 515,4 dénár! E kiugróan magas érték vagy az ismeretlenséggel, vagy az arany viszonylagos hiányával magyarázható. Egyébként általában 495 dénár értékben fogadták el: pl. 6 db hollandi arany =16 tallér és 3 garas; 6 hollandi Rf. 24, Xr. 45., 12 hollandus tészen Rf 49, Xr. 30; egy hollandus arany tészen Rf 4, Xr. 7,5. Egy-egy kisebb eltérés ezen a megállapításon mitsem módosít: „. . . 8 hollandus arannnyal kellett pótolnom, mellyek 33 f, 20 den. tettek".

20 Ennek alapján egy arany értéke: 497,5 dénár volt Minimális eltérést tapasztalhatunk az alábbi esetben is: ,,10 hollandus aranyat, facit f. 41, den. 25."

21 Az átlag: 494,5 dénár. Nehéz magyarázatot találni az alábbi kiugróan eltérő értékre: Vég Mihály elszámolásában az „aranyakról in specie" 8 hollandi értékeként 25 Rénes forintot jelöltek meg.

22 Eszerint átlagosan 375 dénárra taksálták az arany darabját. Sajnos, 1762 után már nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amely támpontot nyújthatna, valójában ment-e végbe értékcsökkenés, vagy csak egyszerűen rongált vagy kopott érmékről volt szó. 17 1510 a) 1741. febr. 1., ül. március 1-i feljegyzés. 19 1504 v) I. 20 1510 a) 1742. febr. 23-i bejegyzés. Bér nincs rá utalás, itt rénes forinttal kell számolnunk, még ha dénárban adták is meg az értéket és nem krajcárban ! 21 1528 e) 1745. Itt is rénes forintban kell számolni! 22 1510 a) 1771. jún. 6.