Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
4 Hajdú Lajos ez milyen összegű és milyen konkrét célokat szolgál? A szegényebb sorsú tanulók részesülhetnek-e ösztöndíjban? Ha igen — mennyien és milyen öszszeget kapnak ? Választ kellett adni arra a kérdésre, hogy milyen a hitoktatás, az istentiszteleteken elhangzó prédikáció, van-e közös ájtatossági lehetőség (Andachts-Übung) 1 Ha igen — kinek a felügyelete alatt, milyen gyakran, mely napokon és órákban, hol tartják ezeket, a diákok gyónásáról és áldozásáról miképp rendelkeznek? De meg kellett azt is válaszolni, hogy a tanulóifjúságnak van-e valamilyen társasága vagy egyesülete (sodalitas) és ezt hogyan igazgatják. Amennyiben e diáktársaság rendelkezett valamilyen szabályzattal, azt is be kellett küldeni. A Kancellária Gratian Marx jelentési szempontjait nem küldte ugyan ki a törvényhatóságoknak, de a szükséges ismereteket a magyarországi középiskolákról más forrásból maga is beszerezte. 1 Ezek a jelentések, „felmérések" adatokat szolgáltattak a tanügyi kódex kidolgozásához, a várható nehézségek leküzdéséhez, de — egyebek között — ahhoz is, hogy a kormányzat fontolóra vegye: az ország mely vidékén vagy megyéjében van szükség latin iskola vagy éppenséggel gimnázium létrehozására (és ezt a jezsuita rend melyik épületében lehetne elhelyezni), mennyi új tanár munkába állítását kellene — a jezsuita tanárok nyugdíjazása illetve visszavonulása, esetleg az oktató létszám eredetileg alacsony volta miatt — valamiképpen biztosítani. Látszólag nem tartozik ez a kérdés választott témám tárgykörébe, de a látszat ezúttal is csal: különböző — később részletesen elemzett — okok miatt a terezianus illetve jozefinista kormányzatnak a közvetett ellenőrzés lett és maradt a legkedveltebb módszere, ez azt jelentette, hogy ha valamire kíváncsi volt, azzal kapcsolatban kérdéseket intézett a törvényhatóságokhoz, és ezek válaszaira építette intézkedéseit. E jelentések alapján vette tervbe a kormányzat a tankerületek székhelyein működő 9 mintagimnázium mellett még 34 (öt osztályos) nagygimnázium és 39 latin- vagy grammatikai iskola, illetve kisgimnázium létrehozásáaz ország területén (a Bánátot nem számítva, de Horvátországgal együtt). E koncepciók kialakításában döntő szempont volt, hogy lehetőleg mindegyik kisebb régiónak (megyének) legyen legalább egy kisgimnáziuma és a tanulni vágyó fiatalok ne kényszerüljenek arra, hogy szüleik nagy költségére messze földre kelljen elmenniük, ha deákos ismereteket kívánnak szerezni. Ezért vette tervbe a tanügyi kódex Ürményi József által kidolgozott alaptervezete például kisgimnázium létrehozását a somogyi Segesden, vagy Tolnában Dunaföldvárott, Szabolcsban Nyírbátor és Máriapócs mezővárosban illetve községben, Árvában Trsztenán és még az ország számos más helyén. 2 E tervezett oktatási intézmények közül végül 20 latin-iskolát és 2 nagygimnáziumot (Pápa és Sárospatak) a kormányzatnak nem sikerült létrehoznia illetve megszilárdítania, ezeken a településeken a tervbe vett középfokú oktatási intézmények helyén két-három osztályos polgári iskolák (scholae capitales) jöttek létre, de a városok polgársága egyes helyeken (mint például Baján) még hosszú esztendőkön át harcolt a középiskola létrehozásáért, illetve meghagyásáért. A tanügyi kódex 1776-ban elfogadott alaptervezete előírta, hogy a következő tanév kezdetéig (1777. november l-ig) ki kell jelölni a volt jezsuita oktatási intézmények új iskola-fenntartóit is (a többi szerzetesrend, elsősor1 Lásd: OL, A-39: No. 4917/1775. s OL, A-39: No. 3873/1776.
