Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 43 hidán és Mendén) ellenőrzését végezte el. Borosjenőre menet baj érte: összetört a kocsija és minthogy a kitűzött időpontra feltétlenül oda akart érni az iskolaszerződés aláírására, kénytelen volt — hatszoros pénzt fizetve! — postakocsival menni. Ütiköltsége így 60 Ft 36 krajcárra rúgott, a 39 napra 78 Ft napidíj járt neki (ebből kellett fedeznie a maga és segédjének étkezését, illetve szálláshelyein a fűtött szobát, amiért olykor 3 vagy 4 Ft-ot is elkértek a fogadósok). Ellenőrzőútjának összes költsége tehát 138 Ft és 36 kr. volt, az évi 150 Ft-os átalányából így maradt még 11 Ft és 24 kr. Igaz — Ausztriában is ennyit kapnak a vizitátorok, nálunk azonban — levele érvelése szerint — sokkal többet kell az iskolaellenőrnek utaznia, és ha munkája eredményeket terem (gyarapszik az iskolák száma), a kiadás még nagyobb lesz, elérheti az évi 800 Ft-ot is. így a fizetése nem lesz elegendő a költségek fedezéséhez „és akkor miből fogom eltartani a feleségem és gyerekeimet, akik az ország legdrágább városában, Pesten élnek? Miből fizessem meg a család lakásának bérét?" Még osztrák kollégáit is feketíti argumentációjában, de nem átallja honfitársait sem sározni Hakenfleisch úr (aki egyébként már többször felajánlotta szolgálatait az oktatási igazgatásnak, egyszer például „vállalta", hogy Pest szenátora lesz és így hozzáértő rektor kezébe kerül a Pest városi népoktatás): osztrák kollégái szerinte vígan élnek a kisebb (nem annyira drága) helyeken és ha kimennek ellenőrzésre, a plébánosok, de az emberek is — ,,mert ők közelebb vannak Bécshez" — finoman és vendégszeretőén fogadják, ,,nem úgy, mint engem a körzetemben. Az én körzetem papjainak és lakóinak vendégszeretete még mindig a kecskeméti és körösi pusztához hasonlít, ahol minden kietlen és nyers". A végső kérése: javítsák meg körülményeit. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy pesti szenátorként harmadannyi fizetést sem kapott volna Hakenfleisch úr, mint vizitátorként.) A tankerületi főigazgató a beadvánnyal kapcsolatban megjegyezte: kisebb lenne a vizitátor költsége, ha nem 4, hanem csak 2 lovas fogattal járna, nem cipelne magával írnokot és a szeptemberi — felhatalmazás nélkül végrehajtott — ellenőrzést elhagyta volna. Ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy egy nagy körzetben — mint amilyen a pesti is — a vizitátornak évente sokat kell utaznia, számításai szerint legalább 240 napot, azaz 8 teljes hónapot kell ellenőrzésre fordítania (tehát negyedévenként 60 napot — 20-szal többet, mint amennyit Hakenfleisch szeptember—novemberi ellenőrző körútján eltöltött), egy napra így 37 és fél krajcár jut az átalányból, ez pedig nem elegendő; ezért javasolja Prónay Gábor, hogy az iskolaellenőrök kapjanak ingyen előfogatot (forspontot), a drágább helyeken élőknek pedig fizessen az állam kvártélypénzt, így talán elegendő lesz az átalány. A Helytartótanács a kérést és a javaslatot kategorikusan elutasította: nem lehet eltérni a legfelsőbb elhatározástól; a költségek különben is csak az első évben fogják meghaladni a 150 Ft-ot (?), a későbbiekben ennek alatta fognak maradni, főleg akkor „ha utazásaikat szerényebben hajtják végre, mint azt a kérelmező teszi". Az ekkorára már „lefeketedett" Prónay is megkapja azonban a Consiliumtól a magáét, szinte átsüt az állásfoglaláson a felháborodás: háborús időkben azt javasolni, hogy a vizitátorok ingyen fogatot kapjanak — nahát ! 63 A háborús körülmények egyébként is kihatottak a népiskolák munkájára, de az oktatásügy egészére is: a nehéz körülmények közé került és egyre inkább elszigetelődő kormányzat kénytelen volt összehívni a nagy garral el63 OL, C-69: 1788/fons 107. Sehol. Nat,, pos. 7.