Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
Közép- és alsó fokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 41 meglévők jó állapotban tartassanak, sőt — minthogy ez uralkodói rendelkezés, a földesurak éppen ezért nem hajtják végre (úgy érzik, hogy királyuk a tulajdonukkal való rendelkezésben korlátozza őket), de ugyanezt az utat járják a megyék is, amelyek tisztviselői szintén szembefordultak ekkor már uralkodójuk — számukra is gyakran kellemetlen — törekvéseivel. Ezért joggal állapíthatja meg Vay István: a legtöbb településen nem megfelelő az iskolaépület és hiányos a felszerelés — e hiányosságok megszüntetésére ,,intézvénynyel" vagy más eszközökkel azonban ekkor már nem lehetett a megyéket rászorítani. 59 A feszültségeket fokozta, hogy az uralkodó egyes esetekben nem elégedett meg az utasítás kiadásával, hanem intézkedett arra is, hogy falvak a tanulmányi alapból konkrét támogatást kapjanak. Ez történt a temesvári inspektor javaslatára 5 bánáti település iskolamesterének fizetésével is: Bulcs, Perjámos, Lovrin, Kisbecskerek és Németmonostor telepesfalvak az előterjesztés szerint olyannyira szegények, hogy iskolamestereiket sem tudják fizetni, ezért indítványozta a népiskolai felügyelő, hogy az évi 36 Ft-ot (az első két faluban), illetve 50-50 Ft-ot (a többi háromban) a kincstár fizesse meg a tanítóknak. A javaslattal a Kancellária is egyetértett, hiszen „a legfontosabb államügyek egyike az ifjúság nevelése, ez pedig elsősorban az ügyes és önzetlen tanítók beállításától függ". Az uralkodó döntése: „elfogadom a javaslatot — fizessék őket a tanulmányi alapbor'. A Kancellária kötelességének tartotta, hogy újabb előterjesztésben tiltakozzon: eddig soha nem fordult elő, hogy falusi iskolák tanítói a tanulmányi alapból kapják fizetésüket, mert egy 1780-as királyi rendelkezés szerint (A-39 : 3431/1780) az iskolamesterek „eltartása a közösség és a földesuradalmak együttes feladata". Ha a kamarauradalmak (mint földesurak) ettől megszabadulnak — a magánföldesurak követni fogják a példát, ez pedig a népoktatás visszaeséséhez fog vezetni. Ennek elkerülésére legjobb lenne, ha az említett községekben az uradalmi pénztárak fizetnék ki a tanítói járandóságokat, mert erre a patronátus jogán egy 1778-as rendelet (A-39 : 4131/1778) is kötelezi őket. II. József azonban hajthatatlan maradt: „döntésemnek megfelelően a tanulmányi alapból kell fizetni őket. Egyébként a kamara és az összes többi földesuradalom kötelessége, amint azt már megparancsoltam, hogy az iskolák részére a fűtést, az épületet, és a belső berendezést biztosítsa és annak karbantartását is". 60 őfelsége azonban alaposan tévedett: addig a tanító fizetségének biztosításában szerepük volt a földesuraknak is — e rendeletek kiadása után viszont e hír gyorsan terjedt (illetve az uralkodójukkal perbe, haragba került hivatalnokok gondoskodtak gyors elterjedéséről) és amikor a jozefinista kormányzat helyzete nehézre fordult, sorra meg is tagadták a tőlük idegen célok érdekében létrehozott iskolák támogatását. Ezt nagyon jól tanúsítják a jozefinista rendszer utolsó éveiben megkötött mintegy 400 iskolaszerződés adatai is. 61 A népiskolák ellenőrzésének végrehajtása a jozefinista évtized derekán — részben a napidíjak megszüntetése, részben a tankerületek számának csökkentése, a mammut-kerületek kialakítása miatt lehetetlenné vált. E tartha59 OL, A-39: No. 1902/1785. és A-39: No. 13949/1788. 60 OL, A-39: No. 3762 és 5097/1785. 61 Ezek elemzését lásd : ,,A felvilágosult abszolutizmus korszakának magyarországi iskolaszerződései" c. tanulmányomban. Somogy megye múltjából, 17. k. (Kaposvár, 1986, 159—197. old.)
