Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 33 hogy több lenne a tanuló és a fiatalok legfogékonyabb éveiket a hasznos ismeretek megszerzésével tölthetnék. Jankovics emlékirata nagy elismerést szerzett neki az udvarnál és magánál az uralkodónál is: amikor napirendre került a tanügyi kódex népiskolai részének alaposabb kidolgozása, a Skerlecz Miklós elnöklete alatt működő különbizottság az ő javaslatát, továbbá az 1778-as budai inspektori értekezleten kidolgozott tervezetet és Kiegler atya terveit vette alapul a feladat végrehajtásánál. E bizottság munkájában egyébként Jankovics a görögkeletieket képviselte. De munkásságának, nem utolsósorban okos és világos (olykor barokkosán cikornyás, de őszinte) előterjesztéseinek nagy szerepe volt abban is, hogy II. József oktatási szakemberként őt ajánlotta Nagy Katalinnak és — távollétében (in absentia) — a nagyváradi tankerület főigazgatói tisztségét is betölthette 1785-től 1790-ig. A megyei jelentések, az inspektorok által (főigazgatójukon keresztül) félévenként felterjesztett összefoglaló információk valamint az állásfoglalások és emlékiratok mellett a korszak népiskolai gondjainak becses megismerési forrásai még az ellenőrzési naplók is. Ezek elkészítése — a napidíjak „eltörlésével" és az állami tisztviselők „megfelelő jutalmazásának" bevezetésével

43 — 1783 óta előírás volt az inspektorok számára, de a levéltári matériában elvétve előbb is találhatók hasonló diáriumok. A naplók azt mutatják, hogy a népiskolai felügyelők nem ötletszerűen járták kerületüket, hanem tudatosan „tervezték meg" ellenőrző útjaikat. Figyelembe vették, hogy mely helységekből kaptak az iskoláról vagy a tanító munkájáról rossz híreket, melyik megye melyik járásából nem rendelkeztek még közvetett információkkal sem (mert még a jelentéseket sem küldték be), melyik iskola kért tőlük valamilyen (főleg módszertani) segítséget, hol nem sikerült iskolaszerződéssel rendezni a tanítók fizetését vagy az oktatás anyagi feltételeinek biztosítását, stb. Ilyen szempontból rendkívül tanulságos (a többi inspektori diáriumban fellelhető hibákat és eredményeket is jól tükröző) forrás a pozsonyi tankerület népiskolai felügyelőjének az 1783. augusztus 18. és 27. között megtett ellenőrzŐ-útjáról elkészített diáriuma.

44 Ez a napló pontosan feltünteti, hogy ellenőrzése melyik napján mit csinált az inspektor, mit vizsgált meg, milyen tapasztalatokat szerzett és milyen intézkedéseket adott ki. Sóber János kanonok, a pozsonyi tankerület népiskolai felügyelője ellenőrző útját Somorján kezdte meg augusztus 18-án. A helyi plébános kíséretében reggel 8-tól 1 órát töltött az I. osztályos gyerekek között, de a 109 tanulónak csak alig fele vett részt az órán (a 34 nem-katolikusból mindössze 10) és azt is gyorsan megállapította, hogy Dobroczky tanító vagy saját elhatározása alapján, vagy a szülők befolyására teljesen eltér a magasabb helyen előírt tanítási módszertől, a régi metódus szerint oktat. Ennek megfelelően teljes volt a zűrzavar, a gyerekekegy része betűismerettel, másik csoportja szótagolással, olvasással, írással vagy számolással foglalkozott, de olyanok is akadtak, akik a latin nyelv elemeivel ismerkedtek (teljesen feleslegesen, hiszen innen, ebből az osztályból senki nem léphet át latin iskolába). Keményen megrótta mindezért a tanítót, akiről azt is megtudta, hogy gyakran van távol az iskolától és ilyenkor a tanítást olyan személyre bízza, aki még a normál (Felbiger-féle) módszert sem ismeri. 43 E harc részleteit a Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának munkájáról írt tanulmányomban elemeztem, az 52. és 56. j. közötti oldalakon. 44 OL, C-69: 1783/fons 2. Sch. Nat. Distr. Fos., pos. 84/2-9. 3