Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva: Épülő Pest-Buda a századfordulón. (A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállítása, 1986) / 307–320. o.

308 Krónika Országház Fali tárló A Sándor utcai ideiglenes Országház tervrajza (VIII., Bródy S. u. 8.) Tervezte: Ybl Miklós K 173 - 1874 — 17 - 4725 (j 6) Mivel a törvényhozásnak külön e célra nem volt épülete, az első népképviseleti országgyűlés 1848. július 5-én Pesten, a képviselőház a Vigadóban, a főrendiház pedig a Nemzeti Múzeum dísztermében ült össze. Az 1861. évi országgyűlést Budára akarták összehívni, de a nemzet tiltakozása miatt Pesten, a Nemzeti Múzeum és a Lloyd-épület termeiben tartották meg. 1865-ben újra szükségessé vált a parlament összehívása. Ferenc József 1865 augusztus 5-ón elrendelte az ideiglenes képviselőház építését. Augusztus 18-án az Országos Bizottság tagjai mai elhelyezése és Ybl Miklós terve mellett döntöttek; augusztus 26-án a király a döntéseket elfogadta; szeptember 1-én kiadták a tervezői megbízást; szeptember 11-én megkezdték a kivitelezést és december 9-én már állt is az épület. (800 munkás éjjel-nappal dolgozott rajta, az építőmester Diescher József volt.) 1901-ig az új országház felépüléséig a képviselőház ebben az épületben, a főrendi ház pedig a szomszédos Nemzeti Múzeum épületében működött. 1919-ben a Munkás és Katonatanács tartotta itt üléseit. Az épület ma az Olasz Kulturális Intézet szókháza. A Bródy Sándor utcai régi képviselőház egyemeletes, 9 tengelyes neoreneszánsz épület. Homlokzata féloszlopokkal díszített. A fogas főpárkány felett barokk díszű oromfal, rajta az MDCCCLXV évszám látható. 1. tárló Az (állandó) Országház emeletének tervrajza (V., Kossuth Lajos tér 1 — 3) Tervezte: Steindl Imre K26 — 1897 - 270 I. (6317/896/-/J 1) A mai Budapest eleven része, de egyben a történelmi múlt egy korszakának is jellegzetes emléke a Duna parti Parlament épülete, amely mára a fővárosnak mintegy jelképévé vált. Az 1880. évi LXIII. te. rendelte, el „az országgyűlés mindkét házát befogadó Országház felépítését" a mai Kossuth Lajos téren. A nemzetközi tervpályázatot országos bizottság hirdette meg. A pályázatra 20 terv érkezett, közülük Steindl, Hamerl, Schikedanz-Freund, Ottó Wagner, Kalmár, Berndt művei kaptak jutalmat. Steindl átdolgozott terveit 1884-ben fogadták el. Steindl Imre akadémiai székfoglalójában az Országházról így nyilatkozott: „Az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert ilyen századokra szóló monumentális épületet mulandó részletekkel nem kezelhettem, hanem igen is arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusába szerény módon, óvatosan, amint azt a művészet megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet vigyek be, erre a célra a belső díszítéseknél felhasználtam hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink növényzetét és azok formáit stiüzáltan alkalmaztam." A terv kialakítására nyilvánvalóan hatással lehetett a Temze-parti angol parlament Barry—Pugin-féle jelentős épülete. A Duna-part mentén elnyúló neogótikus létesítmény kétemeletes, 265 m hosszú, teljesen szimmetrikus épület, amely két nagyobb ós négy kisebb udvart zár körül. Kossuth Lajos téri homlokzatán 16 tengelynyire kiugró, 7 + 8 + 7 tengelyes közóprizalitjában nyílik a főbejárat hármas kapuzata. A közóprizalittól jobbra és balra 22 tengelyes összekötő szárny után 5 tengelyes oldalrizalit következik, sarkain kis tornyokkal. A déli és északi homlokzat 5 + 4 + 5 tengelyes, középrizalitjában bejárattal. A Duna parti homlokzat középrizalitján két neogótikus torony között a második emeleten kótnyüásos